Fülbevaló.
Fülbevaló.
Fülbevalót Szasszanidakori perzsa divat szerint a férfiak is viseltek, mint a déloroszországi ezüst csésze hunn királyánál tapasztaljuk, ámbár e szokás aligha volt általánosan elterjedve; honfoglaláskori leleteink közt a galgóczi vitéz sirjában találtak egy pár szilvaalaku, trébelt diszítésü fülbevalót, mely kis arany karikáról csüng, úgy szintén a nemes-ócsai lovas jobb füle mellett is volt egy sima arany karika, hasonló egyszerü karikák ezüstből részint csak az egyik, részint pedig mind a két fül mellett egy pár bezdédi lovas sirban is előfordultak. A többi fülbevaló női sirból való s ezeknek idoma is rendesen eltér amazokétól. Egyik változat a székesfejérvári-demkóhegyi és szeged-bojárhalmi fülbevaló, melynek nyilt végü hosszukás sodrony karikájáról egymáshoz tapadó három csepp csüng le. Ez az idom ép úgy további folytatását képezi a magyarországi népvándorláskori fülbevaló-tipusnak, mint az a másik változat, mely a nagyváradi, tokaji, törteli sat. leletekből ismeretes s jellemzik a nyilt végü karika aljára egymás mellé s aztán a föntebbi változat cseppjeihez hasonlóan egymás fölé helyezett dudorok. A harmadik változat a galgóczi férfi fülbevalóhoz hasonló, csakhogy kisebb annál s teljesen megfelel az utóbbi századok magyar öltözetén alkalmazott gomboknak; a pilini arany fülbevaló körtealaku s felső végén, mint a gomb, kis füllel van ellátva; a gödöllői fülbevaló valamivel kerekebb, a nagy-teremiai egészen gömbalaku, a csornai pedig megnyúlt tojásdad alaku.*
Hampel J. id. m. 196–199. Arch. Ért. XIII. 1893. 318.
