Paizs. Vért.
Paizs. Vért.
A paizst csupán Konstantinus Porphyrogenitus említi, midőn Árpádról azt mondja, hogy kozár szokás szerint paizsra emelték. Neve nyugotról került hozzánk (középlat. pavisium) s a nagy paizsok használatával honosodott meg; régi neve vért volt, melyet a későbbi nyelv tágabb értelemben általában a védő fegyverek s különösen a pánczélzat megjelölésére alkalmazott, az Árpádok alatt azonban még «clypeust», tehát kisebb fajta kerek paizst értettek alatta; ugyanezt jelenti a kaukázusi osszétek nyelvében is a «varth» szó, mely különben megfelelő hangváltozással a többi iránságnál is megvan s eredeti jelentése a. m. «védelmező». A szóval együtt a paizs használata is az iránság befolyására vezethető vissza. Az árja népeknél legelső feltünésüktől kezdve mindegyiknél nagy szerepe volt a paizsnak, a turán fegyverek közé azonban nem tartozik. Csakis azon turánoknál terjedt el, a kik az irán hatáskörbe estek bele, mint az ó-kori parthusok, kiknél már voltak nehéz és könnyebb paizsosok. Ebből az irán környezetü turánságból valók a honfoglalók is, a paizst tehát a beköltözésnél már jóval előbb megismerték. Úgy a «clypeus» jelentésü «vért» szó, mint a kaukázusi népek, perzsák, tatárok, törökök, byzancziak példája azt bizonyítja, hogy a régi magyaroknál is az a bőrrel bevont kis kerek s közepén kidomborodó fapaizs volt használatban, mint ezeknél. A szvanföldi ecseri tryptichon Szent Mihályának paizsa középen ugyanazzal a négyszirmu rózsás kerek boglárral van diszítve, minő a pilini, törteli s más honfoglaláskori leleteinkben fordul elő. Mindamellett eddigi észleleteink alapján egyik ilyen boglárról sem állíthatjuk, hogy a paizst diszítették vele, mert valamennyinél azt tapasztalhatni, hogy bőrre, nem pedig fára voltak erősítve.*
Ον (t. i. Αρπαδην) και αρχοντα κατα το των Χαζαρων εϑος και ζακανον πεποιηκασι, σηκωσαντες αυτον εισ σκονταριον. Konstantinus Porphyrogenitus: De administrando imperio. 38. fej. – Salamon F. Magy. hadi tört. 87–88. l. – A «vért» szó = osszét: varth (paizs), zend: verethra (pánczél, paizs). Ethn. V. 1894. 140. Nyelvtud. Közl. XXIV. 128. Hogy az árpádkori magyarság vért alatt kerek paizst, clypeust értett, kitünik a Márk-féle krónikából, mely szerint a Vértes hegység a németek által elhányt paizsoktól vette a nevét. (Et hoc autem eventu locus ille, unde Teutocini tam turpiter dedocorati objectis clypeis figerunt, usque hodie Vertes hege nuncupatur. Marci Chronica. P. II. cap. 50.) Anonymus is igy magyarázza: «siluam magnam, quć nunc Vertus vocatur, propter clipeos Theotonicorum inbi dimissos.» (cap. 50.) V. ö. Arch. Ért. X., 1890. 413, 415.
