Van a friauli káptalannak Cividaleban egy igen díszesen kiállított, festményekkel ellátott középkori codexe, mely Gertrud zsoltáros könyve (Psalterium Gertrudis) néven ismeretes. Ezt a könyvet II. Endre magyar király és Meráni Gertrud leánya, Szent Erzsébet ajándékozta a friauli káptalannak, a mi nagy jelentőséggel bír a codexben előforduló személyek megállapítására. Nevezetesen a codex 9–15. levelein egy Gertrud nevű fejedelemnő imádkozik magáért s egyetlen fiáért, Péterért; egy más helyen pedig Egbert püspökről van szó, kinek egy Ruodbert nevű világi úr felajánlja az imádságos könyvet. Ha már most számba vesszük, hogy Sz. Erzsébetnek az anyja Gertrud, a nagybátyja pedig Egbert bambergi püspök (1202–1237) volt, ámbár Gertrudnak és II. Endrének Péter nevű fiáról nincs tudomásunk, a codex keletkezését mégis Meráni Gertruddal kell összeköttetésbe hoznunk. Mert az a régebbi föltevés, hogy a codex a X. század második felében, Egbert trieri püspöksége idejében (979–993) Trierben, bizonyos trieri Gertrud nevü teljesen ismeretlen fejedelemnő számára készült volna, már csak azért sem állhat meg, mivel az irás jellege semmi esetre sem mutat vissza korábbi időre a XII. század derekánál, de ezenkivül még az is számba jön, hogy a codex 8-ik lapján Sz. Péter előtt könyörgő fejedelmi pár nem a nyugot-európai udvarok viseletében van ábrázolva, hanem olyanban, a minőt a keleteurópai udvarokból, a cividalei codex ideje körül orosz és bolgár emlékekből ismerünk. Orosznak vagy bolgárnak azonban azért nem tarthatjuk a codexet, mert latin nyelvü, tehát a latin műveltség körébe tartozó népnél keletkezett, a mely azonban Byzanczczal is érintkezett, görög festő készítette a zsoltáros könyv képeit, a mi nem csak a képek byzanczi modoru aranyos hátteréből, hanem görög fölirataikból is kitünik, mint például Szent Péter képénél: ΟΑΓΙΟC Π(ετρο) C = Szent Péter.
De legyen bárki is a fejedelmi pár, akár Endre és Gertrud, akár más, csakis magyarok lehetne, mert latin egyház és a XII. század második felét jellemző latin irás, görög festészet és a viseletmódnak olyan keleteurópai jellege, melynek egyik alkatelemek a kerek tetejü, prém nélküli karimás süveg, már egy századdal később Nyugot-Európában is elterjed, így együttesen sehol máshol, csakis Magyarországban fordul elő.