Kürt.
Kürt.
Nem annyira harczban, mint inkább vadászatnál használták azokat a tulokszarvidomu vastag kürtöket, minők a X–XIII. században Európaszerte ismeretesek voltak, többnyire elefántcsontból készültek s néha faragványokkal gazdagon voltak földiszítve. Nálunk egy igen becses emléke maradt fenn a hires jászberényi ú. n. Lehel-féle kürtben (16. t. 1.), mely kétségkivül az Árpádkorszak legelejéről, ha nem is épen a honfoglalás korából való. A rajta levő domborműves faragványok igen változatos jeleneteket tüntetnek föl; vannak rajta harczoló, vadászó, zenélő és gimnasztikáló alakok, aztán oroszlánok, sasok, különböző csodaállatok, mint griffek és kentaurok. Ha talán nem is egyenesen keletről, mindenesetre Byzanczból s nem nyugotról került hozzánk.*
A jászberényi kürtről l. 16. tábla, 1. sz. a. Továbbá Ipolyitól Századok. X. 1876. 487. Czobor Bélától Vasárnapi Ujság. 1879. évf. 3. sz. – Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. ik. 131–134. l. – L. továbbá Századok. XXX. 1896. 773, 944. XXI. 1897. 171, 261, 372.
