Sarkantyú.
Sarkantyú.
Nagy átalakulást látunk a sarkantyúnál, melynek anjoukori formája minden tekintetben különbözik az Árpádkoritól. A taraj, mely a XIII. század dereka felé kezd feltünni, teljesen kiszorította az Árpádkori gombos és tüskés végü formákat s vagy csipkézett korongot (28. 5.), vagy 6–8–12 águ csillagidomot (28. 4, 6, 7.) képez. A sarokvas szárai mindig meg vannak ívalakban hajlítva, az ugyanazon síkban fekvő félkör alak ezen időben soha nem fordul elő. Általában pedig az anjoukori sarkantyú minden részletében nagyobb az Árpádkorinál, különösen a XIV. század második felétől kezdve, midőn a pánczélzat nehezebbé vált, a láb mozgása nem volt olyan szabad s a sarkantyúnak meg kellett nagyobbodni, hogy a lovag sarkantyúval a ló oldalához férhessen.*
Boeheim W. Waffenkunde. 226 s köv. ll. – Zschille R. és Pforrer R. Der Sporn. Berlin, 1891. 12–14. l.
