Ékszerek. Diszités.
Ékszerek. Diszités.
Úgy a férfi, mint a női ruházat a XVI–XVII. századbeli magyarságnál fényesen volt kiállítva. Gazdagon megrakták ékköves, gyöngyös és zománczos arany, ezüst boglárokkal s rózsákkal, átszőtték apró klárisokkal, gyöngyökkel, islóggal vagyis – mint már említettük – lencseszem nagyságu arany vagy fényes rézlemezkékkel, kivarrták törökösen skófiummal vagyis vont arany vagy ezüst dróttal s magyar módra arany s ezüstfonállal elegyes selyemmel, spanyol, habarniczás és fehér czérnahímzéssel, német kötéssel, olasz lengyel és vörös varrással, meghányták zsinórral, vitézkötéssel és sújtással, szegélyezték arany szövéssel, arany galanddal, paszománttal, csipkével, különböző értékes vadbőrprémmel. A közetlen három kötésü magyarországi csipkét a francziák is átvették s «point de Hongrie»-nak nevezik. Nagy fényűzést fejtettek ki az ékszerekben; az arany vagy aranyozott ezüst násfák, kösöntyük, boglárok, pereczek, hajtűk, fülbevalók, nyakravaló lánczok forgók, ővek, gyűrűk, gombok, kapcsok, csatok sat. színes zománczczal drága kövekkel, gyémánttal, rubinttal, zafirral, smaragddal, türkissel, klárissal, gránáttal voltak ellátva. Kardkötő, pártaőv, kantár, tarsoly, lóding sat., szíjja skófiummal, selyemmel kivarrt majcz volt, meg szironyos vagyis különböző színü apró bőrlemezkékkel fölékesítve.
