Keztyü.
Keztyü.
Keztyüt télen a hideg ellen, nyáron a kéz fehérségének megóvása végett huztak (XXIX. 14.). A bőrkeztyű nagyon ritka volt, Thurzó Zsuzsána vásárolt egy párt kutyabőrből 1603-ban Bécsben 75 dénárért. Rendszerint bársonyból, atlaszból vagy tarczolánból készült; arany zsinórral, paszománttal vagy meghányva, gyöngyszemekkel megtüzdelve s virágos selyemhimzéssel díszítve, kerülete a kézfejnél arany csipkével, télen nyusztprémmel szegbe; b. Viczay Jánosné Héderváry Katalin hagyatékában 1681-ben egypár paraszt fehér keztyüről is említést tesznek. A téli keztyűket megbélelték nyesttel, nyuszttal, hiuzmállal s hattyubőrrel. A nyári keztyük közé tartozott a pézsmás vagy pézsma (moschusos), viola, meg a tiszta selyemből vagy czérnából kötött keztyü, mely utóbbinak újjait – mint Apor mondja – az utolsó iznél levágták. A violakeztyüről azt állítja Kővári László, hogy violaszínselyemből varrták, de alighanem téved; a hogy a pézsmakeztyüt a moschusról, emezt nyilván az illatos violaolajról nevezték el. Mindegyikről a XVII. század első tizedeiben, nevezetesen Bethlen Gábor 1627-ki árszabásában van szó.
