Zászló. Kornéta. Boncsok.
Zászló. Kornéta. Boncsok.
A zászló a legkülönbözőbb színű kelméből készült; a mai piros-fehér-zöld színü nemzeti zászlónak azonban ezen időszakban semmi nyoma sincs, – a középkorban oly nagy jelentőségű ország zászlaja is, mióta János királylyal meghalt utolsó nemzeti királyunk, csak a koronázáskor volt használatban s p. II. Ferdinánd 1618-ki megkoronáztatása alkalmával a fraknói várban őrzött eredeti szerint aranyos lángnyelvekkel borított kék selyemből készült, rajta a magyar czímerrel (Szendrei J. Hadt. Eml. 6568.). Minden lovas és gyalogezrednek, meg századnak volt külön zászlaja; az utóbbiak egyszerű fecskefarkú csíkos tafotából vagy bagaziából készült s századonként más-más színű lobogók voltak s a lovasságnál standár-nak hívták, míg az ezred-zászló virágos vagy habos selyemből készült, diszítve nehéz arany rojtokkal, arany himzésű vagy nyomatú verses föliratokkal, országos vagy családi czímerekkel, Magyarország védasszonyával, a fölfeszített Jézussal sat. Az erdélyi fejedelmek ezredzászlói többnyire vörös színüek voltak; II. Rákóczi Ferenc ezredeié pedig fehérek, nemes testőrségéé kék szinűek. A zászlók egyik nemét képezték a temetési zászlók, melyek annál díszesebbek voltak, minél előkelőbb halott emlékére készültek. Egy más fajta zászló volt a kornéla, hihetőleg a nagy lovassági ezredzászló. A régi leltárakban többször emlegetett lófarkas boncsok vagy böncsök a töröktől elvett hadi zsákmányok közé tartozott
