december 9. 340. sz.,
december 9.
340. sz.,
340. sz.,
Őfelsége tegnap fogadta Bécsben a delegációkat, s több urat nyájas megszólítással tüntetett ki, mint azt a »Pesti Napló« tudósítója írja, kinek leveléből merítjük az alábbiakat.
Az öreg Zsedényire esett legelőbb a felség pillantása, (talán azért, mert az ő hatvanhetedszer kivasalt toalettje legjobban rítt ki a díszes csoportozatból.)
– Remélem, meg van ön elégedve a hadügyi költségvetéssel. Eléggé takarékos – mondá a király.
– Tűrhető – jegyzé meg az öreg, lutheránus stílusban –; de a közös hadsereget illető kiadásokon kívül sok a honvédségre való költség.
*
Őfelsége mosolygott e válaszon, mely ha akarom megelégedés, ha akarom elégedetlenség a hadügyi budget-vel, s talán az ötletből maga is hasonlólag jelenté ki Wahrmannak, hogy:
– Ön érdemeket szerzett a bankkérdés megoldása körül.
Már t.i. hogy még nem is oldatott meg a bankkérdés.
Most már az öreg Zsedényi mosolygott, hogy milyen takarékos őfelsége a dicséretben.
*
Márkus Istvánnal meg az történt, amiről sohasem álmodott volna.
A király ezzel döbbentette meg:
– Olvastam az ön bankbeszédét…
(»Minden renomémnak vége« – sóhajtott fel magában Márkus Pista.)
Azután áttért arra a nyájas kérdésre: Ott volt-e a jelen török–orosz háború egyes fázisainál is, mint a szerb háborúban?
A nyájasságról Márkus Pista azon föltevésre jött, hogy őfelsége alkalmasint a Wahrmann beszédével téveszti össze az övét, minélfogva felbátorodva felelte:
– Törvényhozói hivatásom teljesítése tartott vissza, hogy a csatatéren jelen legyek.
*
Őfelsége ekkor Falkhoz fordult, s jó néven vette neki, hogy úgy lapjában, mint a parlamentben Andrássy politikáját helyesli.
– Ha ön részleteiben is olyan pontosan ismerné az Andrássy politikáját, mint én, még erélyesebben helyeselné és támogatná azt.
Falk dicséretre méltónak mondá e politikát, mivel – úgymond – áldozat nélkül óvta meg a monarchia tekintélyét.
…S e szó után élénken nézett körül, nincs-e ott valahol Simonyi Ernő, hogy közbevágjon…
*
Őfelsége ekként körbemenvén, természetesen megint az öreg Zsedényihez jutott, amint reá pillantott ismét, a hadügyi budget lefaragásának titkos szándéklatait olvasta le ráncos arcáról és így szólott a kis Pulszky Gusztihoz:
– Szívére kötöm a hadügyi budget-t.
A kis Guszti hódolattal hajlott meg. Az öreg Zsedényi hosszan ránézett savószín szemeivel, mintha mondaná:
– Mennyi jó szót tékozol a király ezekre az emberekre hiába. »Igen«-t szavaz ez úgyis valamennyi… Nagyon benne vannak »otthonról«.
