november 16. 317. sz.,
november 16.
317. sz.,
317. sz.,
A próféta kísért
Aki akarja, az még emlékezhetik a bécsi Burg »Fehér asszonyára«. Aki nem emlékszik, annak én ugyan nem mondom el, nem vagyok barátja a kísérteties történeteknek: aztán különben is hozzászokhattunk már a bécsi Burg kísérteteihez; nem egyhez volt már szerencsénk. Mind onnan jönnek.
Hát most már a konstantinápolyi udvarnak is van kísértete. A fehérszakállú próféta lelke megjelent a padisah fényes ábrázata előtt és azt mondta neki, hogy kösse meg a békét a hitetlenekkel, mert különben veszedelem lesz.
Szűcs Pátri itt Budapesten még ugyan mindig azt mondja, hogy a törökök okvetlenül győzni fognak s az orosznak végképp magva szakad ez egyszer, de ez nem egészen matematikai bizonyosság, s úgy látszik, annak a kísértetnek, aki a padisahnak azt tanácsolta, oka van nem hinni abban, amit Szűcs Pátri mond.
És ennek a kísértetnek a megjelenése szomorú hír… Az elcsüggedés fonnyadt virágai koszorúzzák azt a sírt, ahonnan az évezredek óta porladozó próféta kilépett.
Nem jó jelek ezek!
Szebb volt az még akkor, midőn a próféta nyugodtan pihent szent sírjában, s az igazságos ügy védelmében még meg nem rendült utóda, a szultán, az övéi védelmére itt hagyott szent zászlót akarta kezébe ragadni, hogy azt kibontsa, s mellét kitárva a vért szomjazó hordák millióinak, büszkén kiáltsa a félvilágnak: »No, hát mérkőzzünk össze!«
A török udvari ármányok sokat ártottak Törökországnak. A csatatéreken küzdő oroszlánok sörénye vékony selyemfonallal oda volt kötözve az udvaroncok, a gyűlölt Damad pasa alacsony terveihez. Ez az a »civilizált selyemzsinór«, mely többet ártott a régi zsarnokság selyemzsinóránál.
Ez a zsinór bénította meg az ősz Abdul Kerim karját, ez rántotta száműzetésbe a derék Midhátot, s ez a zsinór húzta ki megkérgesült sírjából a prófétát, hogy teremtse meg a csüggedést. Amire most már elég sok szomorú ok van azonkívül is.
Tépje szét Abdul Hamid ezt a gyenge selyemfonalat, s a próféta lelke visszaszáll a nyugalom hazájába, s nem fogja háborítani véres élethalál-küzdelmüket, s nem fog semmiféle tanácsot osztogatni, nem neki való hivatal az! A hazajáró lelkek nem jó politikusok.
Ha visszakerül a világban bolygó öreg Midhat, hadd ő mondja meg, mi a teendő?
Mert ez a kísértet, aki eddig tanácsolgat per mopsz, olyanformán eleven kísértet lesz, aki tulajdonképpen nem is kísértet, hanem ő maga van megkísértve.
Egy szép napon megfogták, körülhálózták, suttogtak neki mézes-mázos csábító szavakat a fülébe – oroszul.
Ő pedig azt mondta, hogy: – »oroszul nem tud.«
Erre aztán azt tanácsolták neki, hogy: »tanuljon hát meg!«
És egy nagy rakás aranyat szórtak a lábaihoz.
S a kísértet megtanult ettől oroszul. »S azóta kezdi tanítani a szultánt is.«
