I. A belügyminiszteri büróban
I. A belügyminiszteri büróban
Tisza megérkezvén Berlinből, másnap komor arccal jelent meg a hivatalban, s báró Kemény Gábortól fáradtan kérdé
Nos, mi újság? Nem történt semmi különös? A csend-rend fennáll?
Fennáll mondja Kemény Gábor.
Ablak, egészség ép állapotban?
Ép állapotban mond Kemény Gábor.
Iszonyú vízióm volt tegnapelőtt éjjel szövi tovább a beszélgetést őexcellenciája. – Azt álmodtam, hogy az én hű Thaisz Elekem díszmagyar ruhában benyitott hozzám és potrohos hasára tévén kezeit, Arany V-ik László-ját travestálva kezdte rémletes hangon szavalni:
Sűrű sötét az ég
Dúl a keleti szél,
Kálvinista kakas
Jó Fortuna magas
Faláról eltűnék.
Dúl a keleti szél,
Kálvinista kakas
Jó Fortuna magas
Faláról eltűnék.
S míg ő Berlinbe jár
Láncait tépi a
Verhovay Gyula
Most lopja életét
Láncait tépi a
Verhovay Gyula
Most lopja életét
Ugyan, hogy tudtál ilyen lehetetlent álmodni mondá Kemény Gábor.
Verhovay felől?
Nem. Thaisz felől.
*
