AZ UTAZÓ HÁREM
AZ UTAZÓ HÁREM
Utazás a sivatagon!
Mennyi költészet e néhány szócskában! Mindenekelőtt a veszély és bozadály költészete, mert a sivatagi utazó minden pillanatban maga előtt látja a halált nem egy, de száz alakban; maga a végtelen, beláthatlan sárga homoktenger, hol legkisebb nyoma sincs az életnek, a halálra emlékeztet.
A türelmes és könnyűlábú teve nélkül, melyet méltán neveznek a sivatag hajójának, a sivatagi utazás lehetetlen volna. Csak a teve képes a forró homoktengerben tízmázsányi terheket cipelni, sőt sátort is állítnak hátára, melyben aztán egész család húzza meg magát. E sátorok természetesen sajátságosak, a körülményekhez alkalmazva. Keresztbe rakott rúdakból egy ágyforma alkotmányt készítenek a teve hátán, melynek tetejét hajlékony pálmaágak képezik; e pálmaágakra kendőket terítenek, melyek részint a forró napsugaraktól védik a bennlevőket, részint láthatatlanná is teszik őket, hogy elég legyen téve a bölcs próféta parancsának:
A te feleségednek és leányodnak ábrázatát ne lássa más ember fia!
Egyébiránt a sivatag lakói ezt a parancsot nem valami szigorúan tartják meg, s nem éppen nehéz dolog a feleség és leány ábrázatát más ember fiának is meglátni. A beduinsátrakban a hárem csak egy szőnyeg által van elválasztva a férfi-lakosztálytól.
Mármost ha a beduin egyik helyről a másikra akar költözni, a fönn leírt módon sátrakat épít tevéi hátára, a sátrakba szépen fölpakolja a feleségeit, s így utazik egész háremével.
A feleségek egy ideig csak megállják, hogy rejtőzve maradnak a sátor bensejében, hanem bizony egy cseppet sem lehet csodálni, ha ők is kíváncsiak lesznek, hogy mi történik ott künn a világban, s a sátor nyílásain kidugdossák bájos fejüket.
Az egész kedélyes utazást igen kedves képben mutatjuk be olvasóinknak, mely kép talán maga többet mond, mint amennyit mi most itt elmondtunk.
