59. sz., október 6. 1849. OKTÓBER 6-ÁN
59. sz., október 6.
1849. OKTÓBER 6-ÁN
1849. OKTÓBER 6-ÁN
Három évtized moha födi már – ezt a napot.
Harminc esztendő kérge nőtte már be azt a sebet, amit ez a nap ütött rajtunk, de még mindig megújul, még mindig fáj, ha visszaemlékezünk rá. Az összes kereszténységnek egy halottja van, akit érte feszítettek a fára, s kétezer éve lesz már, hogy minden évben meggyászolja.
Magyarországnak magának »tizenháromszor« ilyen halott jutott, tizenhárom kétezer évre szóló fájó emlék.
S a Golgota, hol az ő vére hullott, termékeny talaja lett az ő eszméinek…
Az aradi szomorú vesztőhely is a szabadság bevetett földje lett nekünk.
Lehetetlen, hogy ne hozza meg kalászát. Az a tizenhárom holttest, mely e haza földjében fekszik, olyan talizmán abban, mint Oidipuszé volt Kolonoszban. Rabnépek nem taposhatják azt, s ellenség nem foglalhatja el.
Ez a tudat erőt ad. S az emlékezet fölfrissíti ezt a tudatot.
