52. sz., március 4. [A »PROLETÁROK«]
52. sz., március 4.
[A »PROLETÁROK«]
[A »PROLETÁROK«]
Végre megláttuk a »Proletárok«-at tegnap. A színház néhány páholyt kivéve megtelt válogatott közönséggel, mely elragadtatva szemlélte az előadást, talán először e szezonban. A siker rendkívüli, melyet a »Proletárok« aratott. Feszülten tapadt a figyelem a színpadra s nem fáradt ki egész 11 óráig, ameddig tudniillik az előadás eltartott. Az összes szereplők nagy igyekezettel játszottak: ők és közönség egyiránt érezték, hogy ünnep van ma. Egy olyan színműíró szólalt meg Csíkyben, akire el lehet mondani: »Uraim, le a kalappal!«
A színészek a »Borsszem Jankó« képei szerint voltak maszkírozva. Mosolygót Makó, Darvas Károlyt Somogyi, Zátonyi Benczét Szathmáry Károly játszotta igen jól: Tóth Ilka pompásan adta Borcsát, Bodrogi és Beczkóiné mulatságos házaspár valának. Különösen ki kell emelnem azonban Peterdit, ki leszámítva azt, hogy egy kicsit fiatalnak maszkírozta magát oly jóízű Timót volt, aminőt csak kívánni lehet. Bodroginé kizsákmányolta szerepének minden előnyét, de a legnagyobb tetszést mégis a kis Bodrogi Károly aratta, ki a gyermek szerepben bámulatos ügyességet és értelmi tehetséget produkált. Somogyiné és Vécsei Anna (kivált az utóbbi) szintén megérdemlik a dicséretet.
Taps, kihívás volt untig elég, s mindenki azzal az örömmel távozott a színházból, hogy »ilyen darabot írjon, a német – ha tud«.
*
A rendezőt majd el is felejtettük megdicsérni. Pedig az se utolsó ember.
Mikor elolvasta a darabot, s látta, hogy egy ügyetlen inas szerep van benne, egy rendkívül ügyetlen fickó… így kiáltott föl:
– Ezt Munkácsynak osztom ki.
Ki is osztotta, de aggodalmas felhők gyűlének homlokára, mert a szerepkiosztó bírálgatói mennyre-földre esküdöztek, hogy »majd meglássa rendező úr, hogy Munkácsy ma olyan ügyes lesz, mint a pinty«.
Nem! Munkácsi annyira ügyetlen, hogy még a rossz játék kedvéért sem tudott ügyes lenni.
S most fényesen tűnt ki a francia író szavainak helyessége, ki azt állítja, hogy minden ember el tudna jól játszani egy szerepet.
*
Kolozsvárról biztos forrásból értesítenek bennünket, hogy Erdélyi Marietta kitűnő társulatot szerzett Szegedre, s hogy művezetője nem Molnár György lesz, hanem Bokody Antal, a legjelesebb színművészeink egyike, ki arról híres, hogy az ország legjobb »Fösvénye«. Mint igazgató azonban (mert az is volt sok ideig Budán s egyebütt) bebizonyította, hogy nem fösvény ott, hol a közönség jogai, igényei áldozatot kívánnak.
*
Enyváry Sarolta kisasszony, ki a »Corneville-i harangok«-ban tele ház előtt játszotta Serpolette-ot, mai fölléptén kívül még egyszer játszik a »Kis doktor«-ban holnap. Szombaton a »Proletárok« megy bérletben.
.................................................................................................................................................
Rónaszékyné budapesti vendégszerepléséről az »Ellenőr« a következőket írja, tegnapi kelettel: Rónaszékyné Vilma asszony ma először lépett föl a Népszínházban, a »Falu rossza« Fínum Rózsi szerepében. A vendégművésznő sok olyan tulajdonsággal bír, mi a közönségre elég kellemesen hat, sugár termet, vonzó külső, élénk játék s hangja különösen fölső regiszterében csengő, bár hullámzása közel jár a rezgéshez, ami előnyére nem válik. A közönség jóindulattal fogadta a vendéget és eltekintett azoktól az apró hatást előidéző fogásoktól, melyek nem tartoznak a szerephez, de a vidék színpadain úgyszólván elkerülhetetlenek, az egyforma, majdnem gépies tagmozdulatoktól, melyekről különben könnyen le lehet szokni – s többször megtapsolta. Éneke nagyon érezhetőleg távol maradt a zenekartól, mi azonban inkább vádolja a zenekart, mely ma hol előre futott, hol elmaradt, néha meg összement, mint a cibere.
