II. A LOWOODI ÁRVA
II. A LOWOODI ÁRVA
De hagyjuk a rendőrséget, és eszmetársítás útján mondjunk valamit a Lowoodi árváról. Hisz ennél már nem árvább a rendőrség sem!
Régi darab. Szegény jó nagyanyám is sírt már rajta, illő, hogy az unoka is végigszenvedje.
Az ilyen érzékeny darabok kora lejárt ugyan már, amelyekben muzsikaszó mellett gyullad meg a kastély, s vagy a szerelmes ifjú menti meg hölgyét, vagy a hölgy ifját.
De mint gyermekkori emlék jól esett a penészes darab, s nevezetessé lett a szombati előadás egy irányban. Itt kitűnt igazán, mekkora erős színházi publikumunk van.
Ha a »Lowoodi árvá«-t Budapesten hirdetné a színi cédula, legföljebb a lutri-rakó öreg asszonyok vennének meg öt-hat jegyet, itt pedig egészen megtelt a nézőtér. Még azért is nevezetes este ez, mert ez volt a
