SAJÁT KÜLÖN POÉTA
SAJÁT KÜLÖN POÉTA
Eddig még csak saját külön tudósító volt. De poéta dolgában még nem vitte annyira senki, mint most a bajor király.
Nálunk a fogalom is hiányzik.
Vannak ugyan udvari poétáink nekünk is, de ezek is lucus a non lucendo.
Mert ők udvari poétáknak születtek ugyan, de udvar nem született számukra.
Szász Károly és Komócsy megvolnának.
A verset is ontják két kézzel – de mégis csak abban a helyzetben vannak, amiben a fülemilék, hogy vagy hallgatja őket valaki, vagy sem.
Egyszóval biztos kundschaft nincs.
*
Lajos király, kivel nemrég hírbe hozták a mi kis Valeriánkat, szerelmes a múzsákba.
Hanem olyan furcsát kíván tőlük – ami a közönséges nőtől sem telik –, hogy csak őt gyönyörködtessék, hogy csak ő élvezze őket.
Van ott valami Karl Steigel.
Azt árendálta ki őfelsége kétezer márkáért. Úgy él, mint a pók. Két darabot tartozik írni évenkint s azok mindenikéért kap még külön kétezer márkát.
S még a témát is a király adja hozzá.
*
Nemrég írta a »Szerelem géniusza« című darabot, de a világ persze nem tud róla semmit, mert a tulajdonjog a királyé, és a darab sohasem kerül a publikum elé.
Valódi Józsa Gyuri-féle luxus!
És azonfelül rettenetes leleményesség arra nézve. hogy kell egy poétára nézve ártalmatlanná tenni a kritikusokat.
Ajánlom őfelségét a Petőfi-társaságba tagnak!
