AZ ÖRÖK MŰKEDVELŐ
AZ ÖRÖK MŰKEDVELŐ
Erdélyi Marietta sokat beszéltet magáról két nap óta. A kedves, formás színésznő kitalálta a formát, mellyel még egy fogas prókátort is megszégyenített volna.
Míg bent a »kormánytanács«-ban (A cigányok is azt mondták: Csináljunk magunknak jó napot, nevezzük egymást tekintetes úrnak) arról folyt a nibelungi harc, hogy tartozik-e Erdélyi Marietta visszamenni Csókához, vagy nem – az ő hamis fejében már megvolt az »államcsíny«, mely a kormánytanács ékes dikcióit semmivé tette.
Ő nem lesz színésznő többé – úgymond –, hogy örökös műkedvelő lehessen.
Mikor ezt a levelet felolvasták, Feleki ijedten kapta hátra a fejét.
– Hát nincs már tökéletes bölcsesség a világon? – sóhajtá. – Pedig én mindig azt hittem – magamról.
*
Hogy Csóka szereti a fényeset, azt nem lehet csodálni.
De hogy Erdélyi Marietta meghallgatása nélkül Csóka egyoldalú panaszára ítélt a kormánytanács, az már valamivel különösebb.
És mégis alig találhat valaki valami mélyebb sérelmet ez ítéletben.
Mivelhogy az olyan ítéletek, amiket nem kell betartani, nem annyira sérelmesek, mint inkább igen kedélyesek.
Az egészben az ér a legtöbbet, hogy akadt olyan színház is már – ahová nem akar elmenni valaki a budai arénából sem!
