TOLDY ESTÉJE
TOLDY ESTÉJE
A kis Ámor megharagudott, hogy immár a kánikulában sincs melegség, és meggyújtotta a sziklákat.
De ne rohanjunk olyan nagyon in medias res, kezdjük az elején.
Ki ne ismerné a kis Toldyt? Ej, hát azt, aki a »Szeretet« lapot szerkesztette.
Egy lapot, amelyik egy napig élt. Éppen addig, meddig a szeretet.
A kis Toldyról igen ritkán hall valamit az ember. Csendes fiú.
De tegnap mégis híre járt, hogy a szeretetházi tárgyakból egy lakkcipőt nyert, – de szűk volt neki.
Ma meg ellenkezőleg… de mondom, ne rohanjunk.
*
Tegnap a »Donna Juanita«-t adták a budai színkörben. Ki hitte volna, hogy ez csak mellékes, hanem hogy ott a »Toldy estéje« lesz ma.
Az operett – megtoldva egy felvonással.
Donna Juanita eljegyzését tartja Toldy Ferenccel.
Oh, ez a Bogyó… ez a Bogyó… a legérdekesebb mutatványokat nem írja ki a színlapokra.
A szép Marietta hát oda van.
Ahelyett, hogy a színi kormánytanács kirekesztette volna s Csóka meg kieresztette volna a kötelékből, beleugrott még egy harmadik kötelékbe is.
Hogy mégse legyen egészen a Csókáé, inkább a Toldyé is lett.
Az egész nyáron át a »Toldy estéje« volt a legérdekesebb színdarab. Csak annyiban kvadrált ez a többiekkel, hogy csekély számú közönség előtt folyt le. A zenét hozzá… Ohohó, hiszen nem darabot írok, kritikát.
*
Az esküvő a jövő héten tartatik meg.
Kívánjuk, hogy legyen a mi Toldynk szerencsésebb Csókánál, akitől a szép művésznő elpártolt, legyen makacsabb Bogyónál, aki őt elereszti, és legyen végre erősebb Toldi Miklósnál, akit Arany János énekelt meg.
A szép műkedvelőnő most már igazi menyecske lesz hát.
Kívánjuk, hogy a főkötő alatt se vonja meg kacsingatását – a múzsáktól, akik nem néztek rá görbe szemmel.
