Egy igazi legenda lesz ebből kétszáz év múlva.
Történt is már ehhez hasonló eset.
Öreg krónikák följegyezték.
A híres törökölő Kinizsi Pál márványsírkövére rálőtt egy török tiszt, amint arra ment.
A golyó visszapattant a sima márványról, s úgy főbe kólintotta a jámbor muzulmánt, hogy hanyatt esett eszméletlenül, s elvihette hírét nagy Törökországba, hogy híres Kinizsi Pál még holta után is veri a törököket.
Ott ültek, üldögéltek a Házban, a honatyák ma is, tárgyalván a szerzői törvényt nagy unalomban.
Írók persze nem valának ott. Jókai Kassán van, Futtakit meg valószínűleg felhívatta az udvar Bécsbe, hogy tanácsot kérjen tőle az ellenzék szervezkedése tárgyában. Egyszóval összebeszéltek a laikusok prücsköt-bogarat.
Ekkor jött be fölséges hamleti léptekkel Éber Nándor.
Kékes szemeiben bizonyos aluszékonyság látszott s egész lényén a nagy politikusokhoz illő bágyadtság.
Amint a padok felé lépdelt, megszólította Prónay. Hogy mit beszélt nekik Prónay, nem tudatik, de legközelebb hihetőleg meg fog látszani a »Times« magatartásán.
Édes diskurzus közt mindinkább kevélyebbé egyenesedett a tisztelt képviselő úr nyaka, s miután a miniszterek is üdvözletet integetének neki, egyet sandított a Deák Ferenc helye felé, s elhatározta, hogy ő ma oda fog ülni.
Lassan, méltóságosan csúszott oda, aztán egy hirtelen elhatározással leereszkedett.
De jaj!… e pillanatban egyszerre eltűnik a honatya a padok alatt, csak hosszú lábai emelkednek az ég felé.
Oh jaj! – fut végig a Házon az ijedelem.
Káprázat-e vagy valóban megtörtént! Mi baj, mi az, beteg lett?
Meglehet, az volt a dologban csak, hogy a Deák Ferenc helye ki van a padból véve, s aki odaül, az a pad alá bukik.
De meglehet, a haza bölcsének szelleme taszította le… Mamelukok, ne merészeljetek Deák helyére ülni.
És ezzel bevégzem a mai karcolatot, mert valóban, mint múltkor a Szolnok eleste, most az Éber eleste volt a nap kiemelkedő mozzanata.
Hiszen beszélni… beszéltek a javaslatról is, de zűrzavarosan, kelletlenül, s különféleképp fogták fel.
Másképp azok, akik könyveket szoktak írni, és másképp azok, akik könyveket sohase szoktak venni.
Még egy harmadik felfogás is lehetséges. Azoké, akik könyveket szoktak venni.