III. A kis kakasok
III. A kis kakasok
Ezen száraz ismeretterjesztő cikkely után most már engedjék meg, hogy a folyosóra mehessünk.
Ott sétál a miniszterelnök, ott ásítozik Bánffy Béla, Horváth Gyula a vízi emberekkel konferál, Tibád a kisüstöket szidja, Teleszky Bochkort dicséri, Lits Gyula az interpellációját mormolja, Zichy Jenő a házibarát-ipart magyarázza, Farkas Balázs mindenkit azzal fogad, hogy »Ejnye, milyen pompás jó színben vagy«, ami egy doktortól igazi önmegerőltetés. Jókai ma egy tarka inget vett föl, mely tele van apró veres kakasokkal.
Hát ilyen szűk időben ez is jó téma.
– Látszik rajtad, hogy kálvinista vagy, itt hordod a kakast – mondja Bánhidy.
– Nem azért van az – vág közbe a miniszterelnök, ki nem engedi a kálvinista vallást élcelni –, azért szereted te azt, mert valamikor Kakas voltál. Kakas Márton.
Ezzel mind a hárman eltűntek a teremajtón.
De a teremőr, aki beeresztette és hallotta a diskurzust, szinte részt akar venni az államférfiúi kedélyesség e szikráiban, s azt mondja nagy nevetve:
– Hátha még tudná a kegyelmes úr, hogy Jókai úr éppen a »Kakas« kocsma fölött lakik a Kerepesi úton.
Boldog ország az, ahol ilyen egyformán derültek a miniszterek, költők, mamelukok és szolgák.
S ahol a kis kakasról beszélgetnek mind a négyen.
