Vay Gyurka
Vay Gyurka
[júl. 19.]
Gyurka a mai nap hőse. A triász utolsó alakja. Barcza Dani és Recsky Bandi után ő is elécitáltatott a mediumra.
A harmadik komisszárosra se várt ott szerencse. Dicsőségesen csak Recsky Bandi menekült. Barcza Dani ott hullatta el virtusainak színes tollait, Vay Gyurkát meg formaliter agyonütötték.
Már három hete leste ott szegény Gyurka az ambituson, mikor szólítják. Nagy tréma az! Mert hej, aki maga az úristen, nehéz annak bakancsosnak lenni!
Nehéz annak kiállani a tekintetes bíróság elé, mint közönséges beidézett tanúnak, akinek a tek. bíróság eddigelé csak kuncsaftja volt, akinek a kikészített bőröket szállította.
S most egyszerre a saját bőrét kell odavinnie.
Vay Gyurka sovány, vékony, hórihorgas alak, akiben van még valami a dzsentriből, de van valami már a pandúrból is.
Hosszú, madáréhoz hasonlatos arc, óriási orr, kissé vörös, hosszú lobogó szakáll, közepütt kiborotválva, ugyanolyan alakú hosszú bajusz: színre nézve az is vörös.
Sokat is bosszantották a barátjai, akik Vay Gyurkát mind nagyon szeretik.
– Látod, Gyurka, most már mi lesz vajon belőled? Barczáról még csak azt referálták, hogy hetyke, daliás alak, rokonszenves arc, Pecskyt az mentette meg, hogy előkelő megjelenése van. Kérdés már most, rólad mit fognak referálni az újságírók. Terólad már nem lehet semmit se mondani. Elvesztél, Gyurka.
Gyurka mindig elszomorodott ilyenkor, s idegesen forgatta kezében a lovaglóostorát.
– Hiszen csak ezek az újságírók ne volnának – itt jegyezte meg szelíden.
Mert igazi szelídség tükröződik vissza a szemeiben és hangjában. Könnyebb volna föltenni róla, hogy lírai verseket ír, minthogy a »kínozó gyűszű«-vel dolgozik.
Mikor aztán nagyon kihozták a flegmából, mégis odabökte a saját véleméyét:
– Az olyan csendbiztos, aki úgy csinálja, hogy kitudódjék, megérdemli a huszonöt botot az ügyetlenségnek miatta.
Egy más alkalomból így szólt mély indignációval:
– Szomorú világ ez a mai, a gazemberek liliommal vannak kirakva: ha nem vallanak, nem lehet őket elítélni, ha pedig vallanak, akkor mibennünk keresik a hibákat.
A hosszú várakozás, mert még a múlt hó végére volt megidézve, kifárasztotta csöndes türelmét, azért volt ma olyan szúrós, mint a csalán.
De lássuk az ülés lefolyását.
*
