II. Néhány megjegyzés Horváth Gyuláról
II. Néhány megjegyzés Horváth Gyuláról
Horváth Gyula beszélt ma másodiknak, s egy téli beszédet mondott el.
Mert neki téli és nyári beszédei vannak. A nyári beszédei gyengék.
Ő télen van elemében. Hanem az aztán megesik vele, hogy néha télen is nyári beszédet mond, és nyáron télit.
Látom, hogy magyarázatra van szükség. Ugyanis Horváth Gyula sokat utazgat nyáron s ilyenkor magába szed egy csomó gondolatot, remarque-ot (néha ellenzékit is), amit jártában-keltében meghallott – s ezeket elmondván, többnyire rossz beszédet követ el.
Hanem télen örökké a mamelukokkal van vagy a klubban, vagy a »Királyné«-ban (s ez teljes magány). Ezektől annyira nem hall soha semmit, hogy ő maga kénytelen magából kifejteni bizonyos eszméket és gondolatokat vagy a vacsoráló asztalnál, vagy a folyosón.
S mikor aztán felgyűltek, elkezdik a mellét feszegetni, terhesnek érzi magát, haragszik, de nem tudja kire, elégedetlen, de nem tudja mivel, mindenféle tervek kóvályognak fejében, míg végre könnyít magán s beleönti eszméit egy orációba.
Ezek az ő becses »téli« beszédjei.
De ezekben éppen azért hiányzik az egyöntetűség. (Hiszen hetven diskurzusból vannak összehozva. ) S az baja Horváthnak, hogy a legjobb, legszebb, legpraktikusabb ideáit be nem veszi a beszédjeibe – mert nem tudja kiválogatni.
Ha Horváth Gyula egyszer megtanulná azt, hogy azt kell elmondania a Házban, amit ő nem tart elmondásra érdemesnek, s hogy azt kell kihagynia, amit ő okosnak tart – akkor csinálna csak igazi sikereket.
Mert Horváth Gyula egyike a legnagyobb talentumoknak a Házban, de azt még mindég nem lehet konstatálni. Azt csak kitalálni lehet.
Mai beszédje élénk hatást tett a Házra és Kemény Gáborra.
Szellemesen kárhoztatta az »erdélyiséget« mint kvalifikációt bizonyos hivatalokra.
