III. A mai nap
III. A mai nap
Ugron Gábor olyan volt ma, mint egy tűzokádó hegy. Csak úgy hányta a sok szikrát és lávát.
A pompás ötletek úgyszólván elragadták a Házat s még maga a generális is, aki ellen a rakétás roham leginkább irányult, kénytelen volt sokszor elmosolyodni.
A beszéd roppant hatást tett s tökéletesen leverte – a szélsőbali vezéreket.
Össze is zsugorodtak a helyükön, amilyen kicsinyekké csak lehetett.
Kemény kifejezésekkel, mennydörgő hangon ostorozta a hivatalvadászatot, a főispánokat, néhányszor csipősen vágta meg Tiszát is, különösen az a mondása hatott (nem Tiszára, de a miniszteriumra), hogy a kormányelnök tudja a Jupiter esetét, aki ellen a titánok fellázadának, igyekszik tehát nem ereszteni maga mellé titánokat.
A jó, szelíd Bedekovics elbúsulva hajolt (a folyosón termett pletyka szerint) kollegájához, Orczyhoz, ezen hamleti tűnődést intézve hozzá horvát nyelven:
Bini i a Titaner,
Oder bin i kaner?
Oder bin i kaner?
Tisza (akit különben Ugron olyan nagynak és hatalmasnak színezett ki, mint egy igazi Jupitert) mindössze röviden és csak néhány dolgára reflektált cáfolólag, nyugodt, barátságos hangon.
Ezzel átvette a szót gróf Andrássy Manó, az ő eredeti modorában.
Ilyenkor látja az ember, hogy a »t. Ház« mégiscsak nagyhatalom.
Andrássy Manót mély tisztelettel hallgatják minden testületben, még a főrendiházban is: fényes neve, vagyona, pozíciója, kiváló érdemei és esze nagy nimbuszt adnak neki.
De a Háznak ez mind nem imponál. A Ház megtapsolja ami jó, és kineveti ami nevetséges.
Itt Andrássy Manó is csak olyan, mikor szónokol, mint Csanády Sándor.
Pedig helyesen, sőt élesen jár a gróf esze, sok jó dolog ötlött eszébe, de nem tudja jól elmondani. Akadozik, hümmög, rázza a fejét, keresgeti a szót a mellénye zsebeiben, hátratekint, prüsszent, közbe odaszól a szomszédjához hangosan: »no, most majd egy jót mondok« s azzal áttér egy más tárgyra, azután megint egy másikra és akkor megint hátrasúgja fitymáló grimasszal: »de ez már rossz lesz«.
A Ház nevet, újjong, mindenki mulat a gróf előadásán, aki a legokosabb dolgokat képes úgy elmondani, hogy nevetőgörcsöket kap tőlük az ember.
Hanem azért szereti a grófot mindenki, pirospozsgás arcával, örökön nevető szemeivel a legkedvesebb jelenség a Házban és a folyosókon.
Kár, hogy nem beszél elég gyakran.
