III. Apró-cseprő dolgok
III. Apró-cseprő dolgok
Bent a teremben Neiszidler Károly beszélt.
Mikor az okos Teleki Domonkos meghallotta a rekedt, érthetetlen hangját, odaszólt:
– Ne a Házzal beszéljen, hanem az orvosával!
Utána Fenyvessy Ferencnek támadt az a gondolata, hogy ő bemutat tableau vivant-ban egy valóságos megyét, Veszprémet: hogy miképp veszekszenek ők ott egymással. S megtámadta Bezerédj Viktort. Az »otthoni ügyeket« megszellőztette egy kicsit, s mondott egypár dohányzacskós elmésséget, amikre ügyesen és tapintatosan riposztírozott Bezerédj.
A folyosón ezalatt ott mutogatta magát Sárközy Aurél.
– Hát te miért jöttél? – kérdezték.
– Tisza rendelt föl.
– Minek?
– Argumentumnak a javaslat mellett… Hogy itt a folyosón lássatok és bámuljatok…
– Mit lássunk rajtad?
– Mindenkinek eszébe jusson rólam, hogy a választási rendszer mellett a szélsőbali emberből is lehet viceispán.
És ezzel be is fejezhetném a mai karcolatomat, ha a Fackh esete nem volna, mert a Herman interpellációja jó anyag ugyan, de azt még érni hagyom: abból még lehet valami.
A Fackh esete azonban teljesen megérett a közlésre, az már nem lesz sem több, sem kevesebb.
