A HARAPÓS ÖREGEK
A HARAPÓS ÖREGEK
A hivatalos lap tegnapi száma hozta az új kolozsvári törvényszéki elnök kinevezését, s ezzel nyugalomba vonul a régi elnök, Bíró Pál.
Nagy tekintélyű öregúr Bíró Pál, még a régi úri életből való, akik már kezdenek kihalni, helyet engedve a teljesen beamter elnököknek. Végre is nem lehetetlen, hogy így lesz az jobb.
De az ember mégis megsajnálja, eltűnni látván egy ilyen régi fából való tisztes alakot.
Bíró Pál 1872 óta törvényszéki elnök, s vitte tisztét nagy eréllyel és példás buzgalommal, de azért a szíve titkosan mindig a nemes vármegyéhez húzta. Egész életében rosszul esett, hogy a törvénykezés az államnál van.
Vele történt eleinte az az eset, hogy a törvényszék évi büdzséjéből, takarékos ember lévén, meggazdálkodott egy csomó pénzt és ezt jelentette az akkori igazságügy-miniszternek. A miniszter megdicsérte ezért Bíró Pált, s utasította, hogy a fennmaradt fölösleg hova fordítása iránt tegyen javaslatot.
– Odaajándékoztam én azt már a vármegyének – hangzott röviden a felelet.
No, lett nagy konsternáció Budapesten. Odaajándékozta? És pláne a vármegyének? Az állam pénzét? Hát mit gondol a saját hatásköréről Bíró Pál?
Természetes, hogy a miniszter nem hagyta helyben, mire viszont Bíró Pál konsternálódott. »Mi köze ahhoz a miniszternek, hogy ő hova, kinek adja takarékosságának gyümölcseit?«
Később aztán látván a kormány, milyen tapintatos, bölcs és igazságos vezetőt bír benne a törvényszék, megbocsájtotta váltig nyilatkozó előszeretetét a megye iránt.
Legújabban »maga kérte« elbocsáttatását Fabinytől.
– Talán nyugalomba kíván menni? – kérdé a miniszter.– Lássuk csak, mennyi szolgálati éve van már nagyságodnak?
– A legtöbb, amennyi lehet. Van vagy húsz.
– Ön azt a legtöbbnek tartja – mond a miniszter mosolyogva. – Lássa, én fiatalabb vagyok, de mégis…
– Bocsánat, kegyelmes uram, de én azelőtt nem szolgálhattam.
– Hát hol volt azelőtt?
– A birtokaimon nyomorogtam – felelte szerényen.
– És mért nem szolgálhatott ön azelőtt?
-- Mert én Bíró Pál vagyok.
A miniszter kedvetlenül csóválta a fejét.
Bizony felfordított világ az, hogy itt nálunk az aggastyánok kezdenek meggondolatlanul beszélni, és a fiatalság a higgadt, tapintatos.
