Bevezetés
Bevezetés
Sokféle szakember ül az országgyűlésen, mióta uralkodó divattá lett, hogy csak egy dologhoz kell érteni. Azóta mindenki eltagadja a tudománya többi részét. Horváth Gyula katonatisztekről beszél történeteket, Grünwald Béla Berlinről, Ugron Gábor megmaradt a keleti regék mellett, gróf Bánffy Béla régi erdélyi krónikákat melegít föl, báró Wasmer Adolf tarokk-esetekkel tartja magát közkedveltségben, Krajtsik Ferenc szerelmi históriákkal grasszál, Darányi Ignác Kulisszatitkaival okoz feltűnést, Zalay István borászati sérelmekkel jajgat, Beöthy Algernon szellemes aperçuket gyárt. Egyszóval valami szakmája mindenkinek van, még Szomjas Józsefnek is, aki örökös háborúban áll a fináncokkal. Amennyi violencia a mi kedves bátyánkkal történik folyton-folyvást s mindég a pénzügyminiszteri közegek részéről, az valami hallatlan. Az csak úgy lehetséges, hogy Tisza külön titkos rendeletben kiadja: »Vigyázzatok legkivált erre a Szomjas Józsira, mert az nagy macher.«
Ezer meg ezer esetről tud ő (de nem is beszél másról sohasem). Köteteket lehetne írni azokról az istentelenségekről, amiket a fináncok elkövettek rajta. De ezek mind vérlázító tragédiák. Nem is lehet azokat bolygatnom kormánypárti állásomnál fogva. De különben sem szeretem a szomorú történeteket.
Szorítkozom csupán azokra, ahol a fináncok húzták a »rövidebbet«.
Mert ezek az igazi kedves történetek.
Úgy adom hát azokat elő a Múzsa segítségével, mintha a sokat szenvedett honatya maga beszélné.
