A T. HÁZBÓL [febr. 28.]
A T. HÁZBÓL [febr. 28.]
(A szélsőbali jegyző)
[febr. 28.]
Testvérharc dühöngött ma az ellenzéken, az igaz, hogy az egyik küzdőfél a 48-as párt csak a mostoha testvér szerepét játssza.
A nagy anyapárt, az Irányiéké, féltékenyen nézi a kis hajtást, az Ugron-pártot s amint lehet, agyonhallgatja és agyonnegligálja. De csak a külszín okáért, mert alapjában forr az epe benne.
Egészen tisztességes mulatság megfigyelni az öreg vuklis néni mérges intrikáit a fiatal húg ellen, aki ott szomszédságában kacér mosolyaival meglehetős sikerrel hódít.
Máris összekacérkodta azt a létszámot, mellyel a választási harcba ment. Pedig hejh, sok jó vitéz maradt a csatatéren, többnyire a »testvérek« buzogánya alatt.
A vezér, Ugron Gábor helyzete sem mulatságos. Más marokszámra kapja a babért, neki levelenkint sem adják. Más pártvezér özönnel kapja az éljent és a tapsot amint az ő nevét kiáltja valami szavazásnál a jegyző, egyszerre elnémul a hegy, síri csönd támad, megfagy még a lehelet is az ajkakon. Nyolcvan pár szem néz utána mereven, megüvegesedetten, mintegy azt hirdetve neki a Poe órájával:
Soha többé. Mindörökké.
Sohasem kap többé úgynevezett tapsvihart, mindörökké le kell mondania erről a táplálékról, mely nélkül az Ugron-féle szónoki temparamentumok elsorvadnak.
Ámde hasztalan negligálják Irányiék Ugronékat, emezek sem estek a fejük lágyára. Ma is kirántották az öregek alul a gyékényt a jegyzőválasztásnál.
Az történt ugyanis, hogy a szabadelvű párt egy jegyzői székkel többet engedett át az ellenzéknek. Eddig két ellenzéki jegyző volt, egy nemzeti párti és egy orthodox függetlenségi. Ezentúl lesz három. A többség rábízta az ellenzékre, egyezzenek ki egymás közt a harmadik jegyző fölött.
Az igazság úgy kívánta, hogy a 48-asok kapják a harmadik jegyzőt, kiknek még egy sem volt. A nemzeti párt készséggel át is testálta a maga részét a jegyzőből Ugronékra, de bezzeg nem az egy alapon álló szélsőbali testvérpárt. Irigyen, kapzsi módon el akarta ragadni a kis mostoha első jóízű falatját születése óta. (Dupla napidíj járván a jegyzőséggel.)
De az nem hagyta magát. Oly ügyesen manőverezett, úgy behálózta a jobboldalt, baloldalt, hogy a mai szavazásnál harmadik ellenzéki jegyzőnek Lits Gyula 48-ast választották meg 201 szavazattal, Hentaller Lajos orthodox szélbali jelölt 75 szavazata ellen.
Emiatt nagy harag dúlt a »hegyen«. A hűtlen szövetségesek felé öklök emelkedtek:
Ezt megkeserülitek! sziszegték.
Károlyi Gábor azonnal kitörültette magát a »felirati vita intéző bizottságából« és odakiáltotta a nemzetieknek:
No, hát legyen Apponyi miniszter nélkülem, ha tud!
…Így tehát ez idő szerint nincs kilátás kormányválságra. Szapáry szerencsésen megmenekül a bukástól annak révén, hogy az ellenzéknek megadta a harmadik jegyzőt.
Hogy mily hosszú életű lenne kabinetje, ha még egy dupla napidíjas falatot… azaz jegyzőséget adna az ellenzéknek, az már kiszámíthatlan.
