VADNAI KÁROLY
VADNAI KÁROLY
Vadnai Károly jubileumára könnyű találni témát az íróknak. Hiszen mindnyájunkon rajta van a keze nyoma.
Ő mindnyájunkat látott felnőni (az ő nyesegetései közt), látott megöregedni (miközben ő fiatalodott), látott eltűnni más pályákra, mialatt ő folyton helyén maradt.
Nem lehet, nem tudom elképzelni, hogy ő valamikor ne legyen.
S mikor most összesereglünk körülötte, mint egy család – én azt, hogy a Fővárosi Lapok szerkesztését leteszi, nem tartom elég oknak a jubileumra, az csak egy közbejött mozzanat, ami alul ő sem kivétel. Mert tudom, a tollát le nem teszi. Az egész dolog hát voltaképpen csak annyit jelenthet, hogy koccintsunk vele egyet az ő egészségére útközben.
Ti. mi többiek vagyunk útközben.
