Bevezetés
Bevezetés
Vilma nagysám nagyon beteg volt. Mikor Pista, a parádés kocsis megpillantotta, amint hintóba tették, kedves Boriskájának azt súgta hirtelenibe:
No, ez se fog kitelelni! Nem hiszem, hogy élve elérjük Koritnyicát.
Maga nagyságos Cserváry Ákos nem mehetett el őnagyságával a fürdőbe. Fájdalmas szívvel bár, de kénytelen volt otthon maradni a nyomorult pótválasztás miatt.
Ha már húszezer forintot belefektetett az éljen-ordításokba s bizony nem a maga, hanem szeretett felesége kedveért tette, ki minden áron Budapestre vágyik most már nem hagyhatja abba a közbizalom ápolását, midőn majdnem valószínű már a mandátum.
A szegény kis menyecske egyedül utazik… Ákos úr majdnem könnyeket hullat az önvád miatt. De hiába, úgy kell lenni, a választások után rögtön ott lesz »édes kis beteg angyalánál«.
Hiszen mehettek volna együtt is, de a szegény beteg nem várhat, egy napot sem várhat… Az orvosnak roppant aggodalmas volt az arca, midőn üterét tapogatta… Nem, egy órát sem lehetett várni…
Hanem hiszen vele lesz a hű Boriska szobalány, kinek tíz forintot nyomott kezébe, hogy csak jól ápolja.
Mikor a fiatal asszonyt felültették a kocsiba, az »időske« férj sírva fakadt…
Isten veled, édesem! Isten veled!
Adieu! mondá az asszony elhaló hangon, s a hintó megindult…
Adieu, adieu! Ez a szó visszhangzott Ákos úr fejében; mindenünnen ez zúgott. A füvek ezt suttogták, a folyamok ezt morogták.
Ákos úr szívére nagy lidércnyomás nehezedett. Valami sötét előérzet kezdte bántani.
Húsz nap múlva lesz a pótválasztás. Húsz nap egész örökkévalóság.
Az a szegény, hű teremtés nagyon rosszul nézett ki. Arcbőre átlátszó volt… Istenem, istenem, hátha húsz nap múlva mér késő lesz!
Még elgondolni sem merte a szörnyű eshetőséget. Annál kevésbé kimondani…
De azért mégis nyomta szívét az a nagy fekete, alaktalan holló, melynek előérzet a neve.
