ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
Acsády Ignácot, a századforduló kimagasló történetíróját azon tudósok között tartjuk számon, akiknek munkásságát a haláluk óta eltelt évtizedek sem burkolták a feledés homályába. A magyar polgári történetírás pozitív hagyományairól szólva mindig azok között emlegetjük, akik saját korukban a legtöbbet tették a haladás szolgálatában. Életművéből a magyar marxista történettudomány létrejöttétől a mai napig, sokat merített és merít, megállapításait nem egy esetben felhasználja, ha persze más világnézeti alapon, s fejlettebb tudományos módszerekkel is tárja fel a valóságot.
Éppen tevékenységének ez az előremutató jellege okozta, hogy munkásságát halála óta rendszerint leegyszerűsítve, egyoldalúan értékelték. A halála utáni évtizedek alapvetően reakciós ideológiai beállítottságú történetírása rendkívül élesen ítélte el haladó megállapításait, együttérzését a jobbágysággal, a magyar nép többségével, az uralkodó osztályokat sokszor kárhoztató szavait. A haladó, majd az 1945 után uralkodóvá vált marxista történettudomány viszont – hiszen olyan vékony gyökerekkel rendelkezett a magyar történetírásban – érthetően hosszú éveken át csupán tevékenységének azokra a vonásaira figyelt fel, amelyeket a reakció elítélt.
Pedig történetírói működésének tüzetesebb tanulmányozása más szempontból is tanulságos. Lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük, hogyan befolyásolják a történetírót kutatómunkájában, a történelemről alkotott nézeteinek kialakításában saját korának társadalmi és politikai nézetei – tágabban értelmezve történetírás és társadalom általános összefüggéseinek feltárását. Egyáltalában: hogy lehetőségünk van történetfelfogásának bemutatására, hogy Acsády Ignácnak volt véleménye a történettudomány feladatairól, céljairól, s kutatói tevékenységét ennek az elképzelésnek kísérelte meg alárendelni, – mindez Magyarországon önmagában is olyan érték, amelyet feltétlenül meg kell becsülnünk. Munkásságának bemutatása ebben a tekintetben nem csupán a történetírás múltja iránt érdeklődő szakembereket, hanem más tudományágak képviselőit is érdekelheti, elsősorban persze a társadalomtudományokét, amelyek kivétel nélkül rendkívül érzékenyek a társadalom életének változásaira, a politika közvetett és közvetlen hatásaira.
