ERDEI FERENC, A TÁRSADALOMKUTATÓ (Eredmények, dilemmák)
ERDEI FERENC, A TÁRSADALOMKUTATÓ
(Eredmények, dilemmák)
(Eredmények, dilemmák)
Erdei Ferenc tudományos munkásságának értékelése meglehetősen nehéz feladat. Ez a munkásság és ez a tudósi-politikusi alkatát formáló folyamatok felvázolása során is világossá vált – felöleli a magyar társadalom egészének jellemzőit éppen úgy, mint az urbanizációs folyamat hazai sajátosságait; az agrárgazdaság általános kérdéseit éppen úgy, mint a vállalati-szervezési kérdéseket; a szövetkezeti mozgalom világjelenségeit éppen úgy, mint a hazai termelőszövetkezetek szervezési, jövedelmi problémáit, a háztáji gazdálkodás helyét és szerepét. S ahogyan már említettem, mindenirányú munkásságában jelen van a politikatudomány eleme, ám foglalkozott a politikatudomány szűkebb értelemben vett szakkérdéseivel is, mint pl. a közigazgatás, különösképpen a területi igazgatás, a tudománypolitika és társadalmi összefüggései, s még sorolhatnám.
Ő maga a következőkben foglalta össze azokat a területeket, amelyeken tudományos munkásságát említendőnek tartotta. Ezek:
– a parasztság társadalmi átalakulása,
– a szövetkezetek helye és szerepe a szocialista társadalomban,
– a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működési problémái,
– az urbanizáció folyamata Magyarországon,
– a szervezéstudomány alapkérdései.
Tizenöt évvel munkásságának – sajnálatosan korai – lezárása után az elemző némiképp más csomópontokat lát, pontosabban az általa jelzett problematikát másképpen fogalmazza meg. Az életmű egészének értékelése – az azóta eltelt idő tudományos eredményei alapján – a következő csomópontok körül határozhatók meg.
– A magyar társadalom szerkezetének fejlődése és benne a parasztság átalakulása,
– a magyar településfejlődés sajátosságai,
– a magyar agrárfejlődés és benne a szövetkezeti mozgalom,
– a társadalomvezetés és igazgatás néhány politikatudományi problémája.
Mielőtt Erdei Ferenc tudományos eredményeit ebben a csoportosításban röviden bemutatnám és értékelném, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy munkássága jó néhány más kérdésben is érdemes lenne az elemzésre. Hogy mást ne említsek, hallatlanul fontos és érdekes a szociológiai megközelítési szemléletének kimunkálása. Ennek a szemléletnek leglényegesebb eleme a történetiség bevezetése a szociológiai kutatásokba. Egyebek között ennek segítségével is jutott túl szociográfus kortársai egyébként érdemes és eredményes munkásságán, sőt így haladta meg a két világháború közötti magyar szociológiára nagy hatást gyakorló Dimitrie Gusti monografikus szociológiáját is, ám saját korai szociológiai érdeklődését is, amely jelentős mértékben alapult Leopold von Wiese munkásságán. Ezzel a teljesítményével nyert eredményei ma is élnek, napjaink szociológiai ismeretanyagába is beilleszkednek. Magának a megközelítési módnak ez a történeti sajátossága is ritka volt a korabeli szociológiában, igazában csak az utóbbi évtizedekben válik általánossá világszerte. Erdei Ferenc egész életművének részletes feldolgozására vállalkozó kutatások persze nem mellőzhetik és nem is mellőzik sem tudományos teljesítményének az itt szükségképpen elhanyagolt részeit, sem mindazon hatások elemzését, amelyek egyetemi hallgató korától kezdődően érték, különösképpen Horváth Barna vagy Surányi Unger Tivadar, a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara egykori professzorainak szemináriumain. Pusztán az a tény is jelentősen formálta gondolkodását – saját értékelése szerint is –, hogy jogtudományi kiképzést kapott, hiszen az ennek során nyert gazdasági, társadalmi és jogi ismeretek sajátos komplex látásmódot alakítottak ki benne. Alakult azonban gondolkodása a szegedi Művészeti Kollégium fiataljainak körében formálódó szemlélet és magatartás hatására is, mint ahogyan külföldi útjain és a későbbi pályatársaktól kapott ismeretek és szemléletet alakító politikai befolyások is nyomot hagytak tudományos munkásságában.
S ha ezen hatások elemzésére itt nem is nyílik alkalom, mindenképpen említendő azonban egy további sajátosság, amelynek összefüggései a magyar társadalom alakulásának politikai eseményeihez is kapcsolódnak.
Erdei Ferenc tudományos munkásságában ugyanis időben is különböző periódusok figyelhetők meg, és ezek a periódusok mindig egyik vagy másik általa művelt tudományágat – vagy ezen belül problematikát – állítják munkássága központjába.
Szociológussá váló szociográfusként indult, és ezek a kutatásai elsősorban az 1944-ig terjedő periódusban bontakoztak ki. Szinte azt mondhatnánk – ha élete utolsó éveiben nem írta volna meg a Város és vidéke c. könyvét –, hogy szociológiai kutatásainak mindkét alapvető vonala, a paraszti társadalommal kapcsolatos vizsgálatai és a magyar településszociológia megalapozása lezárult a negyvenes évek elejére. Hiszen 1944-re már elkészült – ha sokáig kéziratban lappangott is – a két világháború közötti magyar társadalom szerkezetéről írt nagy jelentőségű tanulmánya is.
Aligha meglepő, hogy 1944-től kezdődően, a társadalomalakító munka lázában, kormányzati munkájának éveiben új tudományos teljesítménye nem született, ha egyes beszédei, cikkei mindig tartalmaztak is olyan gondolatot, amely új ismeretként is értékelhető, vagy éppen meglevő ismereteket állított új összefüggésekbe.
Ám kormányzati működésének lezáródásával, az 1956-os év személyét is súlyosan érintő tragikus eseményeinek elmúlásával, a konszolidáció kibontakozásával Erdei Ferenc ismét a tudomány felé fordult. Igaz, politikusi tevékenysége nem szűnt meg, és a Hazafias Népfront főtitkáraként még érdemesnek tartotta a közvetlen részvételt az országos politikában is. Amidőn azonban két alkalommal is a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári székébe került, a politika elsősorban már a tudománypolitikát és lehetőségeihez képest az agrárpolitikát jelentette számára. A politikát, a társadalom alakítását is inkább tudományos kutatások szervezésével, eredményei hasznosításának elősegítésével igyekezett befolyásolni.
Erre az időszakra, nagyjából az ötvenes évek végétől a hatvanas évek végéig, tudományos munkássága is elsősorban az agrárfejlődés és a szövetkezeti mozgalom területén bontakozott ki, a hatvanas évek második felétől a szervezéstudomány kérdései felé is fordulva.
Szociológusi érdeklődése tehát akkor volt a legerősebb, mondhatni elsődleges, amidőn a magyar társadalom és benne a magyar parasztság változása felé vezető utat, a változás szükségességét, lehetőségeit és módozatait befolyásoló társadalmi tényezőket tárta fel, s mint a változást elősegítő politikus is működött. Agrár- és szövetkezettudományi kutatómunkája a magyar mezőgazdaság átalakulásának évtizedében vált elsődlegessé. A társadalom irányításának, vezetésének kérdéseit pedig egy új fejlődési szakaszba átnövő társadalom fogalmazta meg számára a gazdasági reform előkészítésének munkálataiban és 1968 után, a reform megvalósításának néhány – még megélt – esztendejében.
S végül, mintha – talán tudat alatt formálódó – összegezés igényének tekintené, utolsó, még életében megjelent könyvében, a Város és vidéke bevezetőjében felteszi a kérdést: „Milyen társadalmat építünk a termelőerők forradalmi fejlődése nyomán?”
A feleletet – ismét saját megfogalmazásában – nem elsősorban vagy kizárólag a társadalom makroszféráiban keresi, hanem az ott mutatkozó mozgásokat kívánja ütköztetni a mikroszféra lassabban változó „konzervatívabb” világával. Vizsgálatai itt „a társadalom mélyének a lassúbb és hosszabb lejáratú változásait követik konkrét történeti megjelenésükben és lefolyásukban. Ily módon értelmezhetők konkrét helyi feleleteknek a kor általános társadalmi kérdéseire”. (Erdei 1977, 14.) Mintha a fiatal, szociológus Erdei Ferenc tért volna vissza a tapasztalatok mérhetetlenül nagy tömegével, megnövekedett ismeretekkel és tegyük hozzá: a rezignációtól mentes bölcsességgel – egykori kutatási terepére, szinte saját maga számára keresve a feleletet: milyen társadalmat építettünk?
