BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
1996. április 3-án a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Gyermekklinikáján ünnepi emlékülés volt a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Gyermekkórház fennállásának 110 éves jubileuma alkalmából. Ugyanezen az ülésen emlékeztek meg a klinika korábbi igazgatója, Kerpel-Fronius Ödön professzor születésének 90. évfordulójáról. A kiemelkedő jelentőségű magyar gyermekgyógyász tudományos munkásságát, oktatói és emberi tulajdonságait szakmai előadások keretében méltatták volt munkatársai és utódai a pécsi és a budapesti gyermekklinikákról. Miltényi Miklós professzor szellemesen utalt arra, hogy miként hét görög város is saját szülöttjének tartotta Homéroszt, akarva akaratlanul Kerpel-Fronius Ödönt is mindenki magáénak tartja. Nemcsak ezen az ülésen, hanem már korábbi megemlékezéseken és beszélgetésekben is a szó jó értelmében mindenki egy kicsit kisajátította személyét, mindenki személyes barátjának, utódjának, tanítványának vallotta magát. Ez furcsa módon ebben az esetben semmiféle visszatetszést nem keltett, mert Kerpel-Fronius munkatársának, tanítványának lenni kétségtelenül dicsőség és ezzel jogosan lehet büszkélkedni, ugyanakkor érthető, hogy mindazok, akik valaha is hosszabb-rövidebb ideig a környezetében lehettek, úgy érezték, hogy erre jogosultak.
Kiről is van szó tehát? Ki volt ez az életében és halála után is oly sokak szemében vonzó egyéniség, aki emberi tulajdonságaival, széles körű műveltségével és tudományos tevékenységével világhírnevet és egyben egyfajta páratlan ámulatot és népszerűséget vívott ki magának? Ez a kis könyv Kerpel-Fronius Ödön életének és tudományos tevékenységének főbb állomásait kívánja bemutatni, tudatában annak, hogy a megemlékezés szükségszerűen csak tökéletlen lehet, és a szubjektivitás buktatóit sem kerülheti el.
