BETEGSÉG
BETEGSÉG
1951-ben e sorok írójával együtt egy operált betegtől hepatitis-fertőzést kapott. Először én, majd rövid idővel később ő is megbetegedett. A betegség alatt kiderült, hogy gyomorfekélye is van, mely a betegség miatt bekövetkezett véralvadási zavar következtében vérezni kezdett. A vérzés olyan nagyfokú volt, hogy a sebész a gyomor-bél traktus leállítását és a gyomorfekélyt tartalmazó részének eltávolítását tartotta szükségesnek. Ekkor még nem volt „vérbank és véradó szolgálat”. Én voltam az, aki a műtő előterében a véradásra jelentkező barátok és kollégák vércsoportját meghatároztam, hogy a vért direkt transzfúzióval a műtét közben bejuttassák. Még jól emlékszem, hogy mások között Szentágothai és Kerpel-Fronius professzorok véréből is jutott Környey vénáiba.
A műtét utáni éjszaka kritikus volt, munkatársai váltották egymást ágyánál. Annyira gyenge volt, hogy alig tudott beszélni. Az éjszaka folyamán arra kérte Jakab Irént, hogy olvassa fel neki Keats Ha félelem fog el című versét eredetiben és Vas István fordításában. Nagy vers, igazán illett az alkalomhoz. Sokat gondolkodtam rajta, hogy idézzem-e, vagy elég felhívnom az olvasó figyelmét arra, hogy a vers mindkét változata megtalálható Szerb Antal Száz vers című kötetében. Noha az én költészet iránti érzékenységem szerény, újra meg újra elolvasva arra a következtetésre jutottam, hogy ha még engem is – aki számtalanszor voltam tanúja az elmúlásnak – mellbevág a vers, akkor aligha lehet tömörebben és találóbban érzékeltetni a távozás hangulatát és lényegét. A vers rövid, hadd álljon itt:
Ha félelem fog el…
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segít;
Ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segít;
Ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
| partján tünődve állok, egyedül, |
| s Hír, Szerelem a semmibe merül. |
Másnapra állapota rendeződött – egy biokémia könyvet kért olvasni –, s napokon belül általános állapota javult, de fizikai teljesitőképessége annyira csökkent, hogy a rendszeres klinikai munkára egy ideig nem volt alkalmas.
