MAGYAR LÁSZLÓ
MAGYAR LÁSZLÓ
KRIZSÁN LÁSZLÓ, 1993
KRIZSÁN LÁSZLÓ, 1993
Magyar László (Szombathely, 1818. nov. 13. – Ponto do Cujo, 1864. nov. 9.): utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás egyik úttörője, az MTA l. tagja (1858). Tanulmányait Dunaföldváron, Kalocsán, Szabadkán végezte, 1843-tól a fiumei tengerészeti isk.-n folytatta. Ezután mint császári tengerészkadét D-Amerikába hajózott, majd szolgálatát elhagyva, sok kaland közt mint tengerésztiszt spanyol, később argentínai szolgálatban,utóbb a mai Angolában egy afrikai néger fejedelem szolgálatában állott. 1848-ban nagyobb kongói utat tett; ekkor határozta el, hogy életét Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására szenteli. 1849-ben D-Afrikában telepedett meg, feleségül vette a bihéi néger fejedelem leányát. Kereskedelmi útjait föld- és néprajzi megfigyelések gyűjtésére használta fel. Olyan területekre is eljutott, ahol előtte még egyetlen európai sem járt. A bejárt területekről térképeket is készített. Utazásairól beszámoló munkáját az MTA-nak küldte el. Utolsó éveiben kereskedéssel tartotta fenn magát. – M. Magyar László Délafrikai utazásai (I., Pest, 1859). – Irod. Bendefy László: M. L. 15 év Dél-Afrikában (Bp., 1934); Thirring Gusztáv: M. L. élete és tudományos működése (Bp., 1937); Németh Imre: M. L. Afrikában (Élet és Tud. 1967. jún.). – Szi. Németh Imre: Őserdők mélyén. M. L, regényes életrajza (Bp., 1953).
„A forró éghajlat és a sok keservekkel vegyített életmód testi erőmet, mint gondolom, nem észrevehetőleg koptatta meg, és bár külsőmön annak nagyon kitűnő jeleit viselem is, mint hajam nagyobbára őszültek, beesett, naptul pörkült arczám, a fiatalkor vonzó ékeiből kivetkeztetve, egészen aggott korra mutatnak…”
„Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes Hazám javát és díszét a tőlem kitelhető minden módra előmozdítani.”
(Magyar László 1861. dec. 25-én kelt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez intézett leveléből)
