SZILÁRD LEÓ
MARX GYÖRGY, 1997
jól béruházott éléskamra volt az,
csak a kezét kellett kinyújtani,
hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanúl,
mint a sajtféreg, s édes mámorában
ráért regényes hipotézisekben
keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
fukarkodnunk kell, általlátva rég,
hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a Nap kihűl,
növényeket nem szül többé a Föld.
Ez a négy ezredév hát a mienk,
hogy a Napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.
Fűtőszerül a víz ajánlkozik,
ez oxidált legtűztartóbb anyag.
Az organizmus titkai közel
állnak ma immár a fölleplezéshez.
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
majdnem feledtem volna lombikom,
mert én is épp e tárgyban dolgozom.
(Madách Imre: Az ember tragédiája) |