Csemiczky család. (Csemiczei).
Régiebb nemes családaink egyike, ismeretes törzse Zemche, ki már 1250-ben birta Liptó vármegyében a két Palugya közt fekvő földet (terram inter duas Palugyas) a mostani Csemicze helységet, s azóta, némely kissebb elidegenitéseket kivéve, melyek azonban többnyire visszaváltattak, folytonos szakadatlan birtokában van a család.
Zemchének (iratik Zenchenek is) két fia volt, Móricz (vagy Márton) és Bene. Zemchének e két fia kapta 1287-ben Benefalvát (most Benedekfalva) Liptó vármegyében. Benenek fia – ugy látszik – Péter, ennek fia Miklós (Nicolaus filius Petri de Benefalva), ki 1391-ben Bebek Imre országbirónak Liptó vármegyében tartott törvényes vizsgálata alkalmával előmutatá Benefalváról az V. László király által 1287-ben adott adománylevelet, ugy egy másikat is, mely 1344-ben Robert Károly által adatott .
Zemchenek másik fia Móricz 1287-ben Csemiczére kap uj adománylevelet, mely később elégvén, utóda István 1380-ban I. Lajos királytól ismét uj adományt nyert .
Zemchének hatod izbeli ivadéka II. György 1475-ben ismét uj királyi adománynyal erősittetik meg csemiczei birtokában. Ennek fia III. György megszerzi Liptó vármegyében a Gálfalvi birtokot. Örökösei folyvást Liptóban székeltek.
A XVI. század végén 1582-ben csak Csemiczky Miklósban áll a család, de három fia lőn: Benedek, Gyergely és János, és ezektől három ágon mostanáig él a család.
Gergely és János utódai többnyire Liptó, de Pest vármegyében is székelnek. Gergelynek utódai közül Csemiczky Miklós 1681-ben Liptó vármegye alispánja volt ; ennek fia Gáspár 1693. 1695-ben Nógrád vármegyében volt alispán .
Benedeknek ága, ki 1590-ben Liptó vármegyében Hlinyik helységre királyi adományt szerzett, sok ideig Csemiczén kivül hlinyiki előnevet viselt. Benedeknek utóda IV. Péter utóbb az ősi fészekből Liptó vármegyéből előbb Zólyom, majd Nógrád vármegyébe költözött, és ivadéka jelenleg Nógrád és Gömör vármegyében tartja lakását.
Emlitett IV. Péternek ágazata jelenkorig lehozva következő:
IV. Péter (Géczy Kata); Gábor 1744–1756-ig Nógrád v. alisp. (Kubinyi Johanna); Imre (Korponay Klára); Ferencz (b. Hellenbach Zsuzs.; Boldizsár fő-adószedő Nógrád várm. b. Hellenbach Erzse); Julia Kata (Radványi István); Mária Anna (Rhédey Ferencz); Imre nyug. alezredes Pozsonyban.; Pál (Mariassy N.); Károly megh. ifjan.; József (Beniczky Francziska); Pál (Szepessy N.) Bején Gömör vm.; Károly lak. Kis-Kürtösön.; Edvárd Sztraczinban lak. (Beniczky Karolina); Erzse (Zental János); Francziska (Bekény Bened.); Ágnes (Okolicsányi Rudolf); Mária.; Béla.; Victor.; Sarolta.; Edvárd. Kiskoruak.
IV. Péternek fia Gábor, ki 1726-ban losonczi Gyürky István beiktatásának Kotyháza és Soos-Hartyánra nézve ellentmondott , 1744-től 1756-ig Nógrád vármegye másod alispánja volt. Imre fiának maradéki Gömör vármegyében székelnek. Boldizsárnak ága, ki Nógrádban fő-adószedői hivatalt viselt, Nógrádban maradt birtokán. Most élő unokái közül Károly és Edvárd a megye tekintélyesb táblabirái között állottak, jelenleg ősi birtokaikon gazdászattal foglalatoskodnak. Edvárdnak – mint a nemzékrend mutatja – több gyermeke van.
Czimere a családnak, – mint följebb a szövegben látható – vizszintesen kétfelé osztott paizs, a felső ezüst mezőben kiterjesztett szárnyakkal nyakon nyillal átlőtt galamb áll. Az alsó arany mezőben egy ágról három kinyilott rózsa. A paizs fölötti sisak koronáján szintén a nyakán átnyilazott madár látható.
A Liptó vármegyében székelő ágból Csemiczky János mint alkalmi latin versek szerzője , Sándor pedig mint a „XVIII. század utolsó tizedének gyászos alkonya.“ Kassa, 1838. czimü könyv szerzője ismeretes.