Pauler család.
Pauler család.
Eredetileg pozsonyvárosi polgárcsalád, nemességét I. Ferencz királytól nyerte, ki 1817. dec. 3-án kelt Pest Pilis-Solt vármegye 1818. nov. 17-ki közgyülésén kihirdetett czímeres levele által Pauler Antalt (szül. 1759.) a magy. kir. udv. kamara számvevőségi tanácsnokát azon érdemei tekintetéből, melyeket magának mint Pozsony sz. kir. városának hívatalnoka (1777–1786), utóbb az egyesült országos, majd magy. kir. udv. kamrai számvevőségnél mint annak számvevő tisztje, kiadója és tanácsnoka, főleg több kamrai biztosságok alkalmával, a török hadjárat alatt pedig (1788) mint a slavoniai tábori tartományi biztosság fogalmazója szerzett, és általa fiát ifj. Pauler Antalt (szül. 1785) a magyarországi cs. kir. főhadi kormányszék fogalmazóját, magyar nemességre emelte.*
Az eredeti czim. levél szerint.
A nemesség szerzője a magy. udv. kamra 1825-ben al-, 1829-ben főszámvevője lett (Rationum magister); e hívatalban I. Ferdinand által 1532-ben első kamarai számvevő mesterré nevezett Péterváradi Balásnak (Blasius de Varadino Petri) harminczkettedik utódja; – és ötvenhat évi szolgálata után 1833-ban nyugalomra lépvén, magyar kir. tanácsossá neveztetett. Meghalt 1846. május 19-én. Fennevezett fia ifj. Antal utóbb (1829.) cs. kir. tábori hadtitkárrá, a dalmát országi főhadi kormányszék közügyi előadójává és irodaigazgatójává lőn, és 1846-ban nyugalmaztatván, 1847. octob. 7-én Budán meghalt. Nejével Markovics Teréziával, Markovits Mátyás kir. tanácsos és jogtudós leányával nemzett gyermekei:
Tivadar (sz. 1816.) és Janka; amaz előbb a zágrábi és győri akademiában (1838–1848) jelenleg a pesti egyetemnél nyilv. rendes jogtanár, egyetemi nagys. rector, és magy. akademiai rendes tag. Deréky Sarolta nejével nemzett gyermekei: Gyula (szül. 1841.) kinek nevét már eddig is a történelmi irodalom terén több, – szép reményekre jogosító értekezések alatt olvashatni, – és Gizella.
A család czímere, – mint itt a metszvény ábrázolja, – egy fenálló hadi paizs, melynek alsó része hegyes csücsbe végződik, s mely rendes keresztvágással négy udvarra oszlik; az 1. és 4-ik arany udvarban egy vörös kötésű könyvön fekete egyfejű sas áll, csőrében meztelen kardot tartva; a 2. és 3-ik kék udvart középen egy vizirányos vörös szelemen metszi kétfelé, a szelemen fölötti két, alatta pedig egy arany csillag ragyog, amott a két csillag között még egy növő félhold is fénylik. A paizs feletti nyitott sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között szarvaival jobb felé fordult félhold ragyog. Foszladék jobbról aranyfekete, balról ezüstvörös.
