Bakonyi család. (Báró).
Bakonyi család. (Báró).
I. kötet 104–105. lapon írtakhoz adjuk a következőket. A család Somogy vármegyéből eredt, de Bakonyi Imre, ki a családot az újabb időben fényre emelte, 1768. jul. 17-én Bars megyében Léván született. Ez, mint nevezetes katona a török és franczia háborúkban szerzett érdemei folytán 1805-ben alezredes, 1809-ben ezredes, majd a Mária-Terézia rend lovagja és ennek következtében báró; 1816. dandár-tábornok, 1823. ezred tulajdonos, 1826. altábornagy, 1831. val. b. titkos. tan. és 1832. komáromi várparancsnok lőn. Meghalt 1845. jan. 24-én *
Österr. Mil. Convers. Lex.
Bárói czímerét: kék mezőben hátulsó lábain álló, első lábaival buzogányt tartó koronás oroszlánt, ismétlőleg a paizs fölötti sisak koronáján is, az előbbi lapon a metszvény mutatja.
Ivadéka így sarjadzott:
Imre, báró sz. 1768. † 1845. altábornagy (Dupuis Antonia); Sándor sz. 1805. † 1851. ezredes (Baros Alberta); István. György. Ilona. (Pongrácz Miklós.). Mária.; Antonia (1. Ghyczy Antal ezredes 2. Bobeszt Vilmos testőri kapit.);
A családfán álló Sándor (szül. 1805. oct. 29.) szintén katonai pályára lépett, és állandó béke közepette 42 éves korában már ezredes volt. Az 1848/9. években a forradalomba sodortatva, állását, rangját veszté és 1851. aug. 15-én a szklenói fürdőben hirtelen meghalt.
E családhoz kell számítanunk B. Bakonyi Ferenczet is, kinek özvegye Mihálovits Anna 1832–9-ben élt.
