Sárpataky család. (Sárpataki)
Sárpataky család. (Sárpataki)
Erdélyi nemes család, mely elő- és vezeték nevét a marosparti Sárpatak helységről vette.
A család előbbi vezeték-neve „sárpataki Nagy” volt.
Sárpataki Nagy Miklósnak fia I. Márton és János, amaz a híres ügyvéd, majd kir. ügy-igazgató és itélő-mester csak Sárpatakynak irá nevét, utóbb pedig grófságot szerzett és nevét Keresztes-re változtatá. E néven virágzott ivadéka három nemzedéken, míg a mult században leány ágon is kihalt. (Lásd e munka VI. köt. 218. l.)
Mártonnak oldalas rokon ágazata azonban maig él Sárpataki néven, és nevezett Mártont is elődei közé számitja. Ez ág egyik előde S. Mihály kolozsvári ref. lelkész volt, és a szent-háromságról „Nóé bárkája” czimű munkáját 1681-ben kiadta Kolozsvárott.
Ezen ágazat törzse István, ki I. Apaffy Mihálytól Felső Fejér megyei Sárpataki birtokára uj adományt vitt, és kitől a családfa * következőleg jő le:
Török Antal közlése szerint.
István 1690.; Boldizsár; I. Zsigmond; I. Elek; II. Zsigmond; György kir. táblai ülnök; Lőrincz F. Fejér v. főbiró; Elek †; Kata (1. Miksa István. 2. Vass György); Krisztina (Biró József); III. Zsigmond (Borsos Mária); IV. Zsigmond † 1862. oct. 6.; János F. Fejér v. törv. ülnök.
A táblázaton álló I. Eleknek fiai közűl György Alsó-Fejér vármegyénél kezdé hívatalos pályáját, már 1794-ben ott aljegyző volt, 1815-ben már főszolgabiró, utóbb kir. tanácsos és kir. táblai ülnök, testvére Lőrincz Felső-Fejérben föbiró; Elek a kincstárnál szolgált. Ez ág kihalt.
I. Zsigmond ágán a két végső nemzedék IV. Zsigmond, ki 1862. oct. 6-án mult ki, és János (nőtlen) mind ketten Alsó-Fejér vármegyének 1848. év előtt törvényszéki ülnökei voltak, és az ellenzéki pártnak erélyes hívei.
Ugyan e család ivadékai voltak e század elején Zsuzsanna bérivói Bóér Antalné, és László 1815-ban Torda megyének alsó járásában árvaszéki biró.
Egy ág megtartá a régi nevet, és sárpataki Nagy névvel él, mint ezekről e munka VIII. köt. 84 lapján van emlékezet.
