Stipsicz család. (Ternovai báró, és nemes)
Stipsicz család. (Ternovai báró, és nemes)
Nemességre emeltetett a család I. Leopold király által 1662. évi septemberben. A múlt század elején élt Stipsitz György, ki 1702. aug. 22. lett pozsonyi kamarai tanácsos, ennek utóda a mult században Stipsicz Ignácz, kinek neje báró Ujváry Jozéfa volt. Tán ennek fia József, ki 1755. aug. 15-én Sopronyban született; 1774-ben katonai pályát kezde mint kadét. 1783-ban már ezredi segéd lett és Belgrádnál kitünteté magát, 1789-ben őrnagy volt. Személyes vitézsége és roppant katonai tudománya minden alkalommal feltünt. A neerwindeni ütközetben mint tábornoki segéd és alezredes vitézileg harczolt, 1794-ben M. Terézia rend lovagi keresztjét nyerte, és ezredes, 1797-ben tábornok lett. Stokachnál a jobb szárny vezényletével ő dönté el a csatát, 1800-ban altábornagynak neveztetett. A béke beálltával élelmezési fő felügyelő, 1803-ban a hadi könyvvezetés főigazgatójává lett. Az 1805. évi hadjáratban ismét részt vett. A pozsonyi béke után mint a hadi tanács tagja és az ujonczozási osztály főnöke tett hasznos szolgálatot. 1806-ban ausztriai báróságot nyert, és linczi katonai parancsnok lett. 1809-ben a főherczeg helyébe generalissimus. A bécsi béke után érdemei jutalmáúl val. b. titkos tanácsossá és 1811-ben Erdély katonai parancsnokává; 1813-ban lovas tábornokká, a 10. számú huszár ezred tulajdonosává, és a hadi tanács alelnökévé neveztetett, és itt szerzett érdemei ismét több rendbeli rendjellel, 1820-ban Arad megyei Ternova helységre adománynyal, és 1821-ben magyar bárósággal jutalmaztatott, végre pedig 1824-ben 50 éves szolgálata jutalmául a Leopold rend nagykeresztjét nyerte. 1830-ban az állam tanácsban hadi osztályfőnök lett. Meghalt 1831. sept. 16-án Bécsban epe mirigyben. Benne – úgy látszik – a bárói ág kihalt.
A nemesi ágból ismeretesek Stipsitz Ferencz, szül 1745. sept. 11-én. Papságra adván magát, 1774-ben N. Szombatban tanár, 1778-ban ó-budai plébános, alesperes, 1803-ban pozsonyi kanonok, 1805-ban academiai igazgató, 1807-ben esztergami kanonok lett. 1808-ban 1000 ft. adott a Ludoviceára; végre olvasó kanonok lett. Meghalt N.-Szombatban 1817. april 2-án.
Stipsicz Ferencz már 1814-ben m. kir. kamarai tanácsos, és máramarosi bányai admistrator. Meghalt 1834. jan. 3. Budán. Neje báró Pergler Terézia volt.
Stipsicz Alajos-Emanuel a m. kir. Egyetem könytárának őre, meghalt 1815. sept. 18-án. Nejétől Kroyher Mária Teréziától maradt leánya Amália.
Stipsicz Ferdinánd cs. kir. tanácsos, a pesti orvosi egyetemnél tanár, mint nyugalmazott orvos tanár halt meg 1820. mart. 25-én, kora 66. évében. Özvegyen maradt neje Herdenbergi Stöckel Rozália.
A család czimere a paizs kék udvarában zöld téren hátulsó lábain ágaskodó kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot, a ballal fehér galambot tartva, melynek csőrében olajfa galy zöldel. A paizs fölötti sisak koronáján szétterjesztett szárnyakkal galamb áll, csőrében zöld galyat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. *
Hist Herald. Handb. 959. Hellebrouth Szarvas hajdan és most.
