Az Ugocsa megyei Szirmay vonal.
Az Ugocsa megyei Szirmay vonal.
Következik a Szirmay-ak Ugocsa megyei ága, mely előnevét Szirmáról írja, és I. Istvánnak Miklós nevű fiától ered, mint a következő táblázat * mutatja:
Wagner Mss. tomo LXX. p. 182. stb.
IV. tábla.
Az Ugocsa megyei Szirmay-ak vonala. Miklós, ki az I. táblán. 1295. 1300. Ugocsai főisp.; II. István 1339.; I. Mihály de Zirma 1339.; I. János 1305–9. de Zirma; II. János 1409. de Zirma 1417. Ugocsai szbiró.; Dénes ? 1413. szbiró.; I. György de Zirma.; Bertalan de Zirma; I. László 1428. de Zirma.; Simon 1447. de Zirma Calvus dictus ettől a Kálos cs.; III. János de Zirma; I. Antal 1404. leányrészt ád Zirmából Erzsének.; Mátyás 1467. 71. de Zirma; II. Miklós 1469. de Zirma.; Folyt. V. táblán.; II. László 1430.; Bernát 1500–5. Ugocsai alispán. magyfalvi Zovárdffy Klára); II. Dénes 1504. ugocsai alisp. † 1526.; I. András (Tassy Margit); II. György (Tardi Vörös Zsófi); Lajos ecsedi kapit. 1559. † 1560. (Bódy Bora); Magdolna (Supán Lőr.); György Kávasi kapit. 1545.; II. György; Pál.; I. Ferencz szatmári szolgabiró 1604–1610.; III. György szatmári szbiró 1632–37. (Öszödfalvi Göde Anna); II. Ferencz 1656. szatmári szbiró; Folyt. a köv. lapon.; Erzse 1690.
III. György, ki az előbbi lapon. szatmári szbiró 1632–37. (Öszödfalvi Göde Anna); IV. György 1662. (Ramocsa Erzse); III. István 1662. 1659. insurg. had. (lasztóczi Botka Zsuzsa); V. György 1692. szatmári szbiró és adórovó (lud. Bay Mária); Gábor (Jászai Éva † 1708.); Domokos megöletett 1703. (Szilvássy Kata); IV. István 1732. új czímert.; V. István; Ferencz.; András Szatmárban (Stans. Horváth Anna); Ferencz 1723. új czímert őrnagy 1741.; VI. György 1723. új czímert 1747. 50. (Bertóthy Kata); VI. István insurg. főhadn. Szatmárban.; Lajos 1806. szatmári főszbiró; VII. István.; Ádám.; II. Antal sz. 1747. † 1812. ker. táb. ülnök. tudós, iró. (1. Pintér Anna 2. b. Ghillányi Fáni); György szatmári főszbiró †; Antal nőtlen Mikolában 1863.; Pál †; Lajos (Csabai Emilia); Zsuzsi (Baranyay); 1-től József sz. 1781. Zemplini szbiró és követ (Zámbory N.); 2-tól Antal. sz. 1785. tbiró lak. Kassán.; Lajos.; Mili (Mikolay Elek); N.
Mint már említettük, Miklós a kiváló törzs-ős 1300-ban Ugocsa megye főispánja és Ugocsa várnagya volt, élt még 1352-ben is. * A táblázaton három fia áll. Ezek közűl I. Jánosnak ágán I. Antal leánynegyedet fizet ki 1404-ben Szirma helységből Szirmay Erzsébetnek. * III. Jánosnak unokája Bernát 1500–5-ben Ugocsa vármegye alispánja volt, * felesége volt magyfalvi Zovárdffy Klára, kitől fia Lajos ecsedi kapitány, a ki 1564-ben vette nőűl Bódy Borbálát, 1567-ben kapta Báthory Miklós országbirótól Szatmárban a szárazberki jószágot; 1573-ban már neje özvegy volt. Tovább ez ág nem terjedt. *
Szirmay C. Ugocsa p. 11. 32.
Szirmay C. Ugocsa p. 109. 112.
Szirmay C. Ugocsa p. 51.
Szirmay C. Ugocsa p. 17. 18. 38. 74. 76. és Szatmár várm. II. 69. 70.
Miklósnak másik fia I. Mihály nemzé II. Jánost és tán Dénest, ki 1413-ban Ugocsa vármegye szolgabirája volt. *
Szirmay C. Ugocsa p. 50. 58.
Időben igen terjedt volt a család, így 1409-ben a szomszéd Sásvár határjárásakor említetnek még a Szirmay családból Györgynek fia György, Miklósnak fia György, Miklósnak fia János, Mártonnak fia István és Mihály, Györgynek fiai Péter és László, Mártonnak fia János, Jánosnak fia András, ismét másik Jánosnak fia András, kiknek helyét a táblán kimutatni nem lehet. *
Szirmay C. Ugocsa p. 107.
Említett II. János 1417-ben Ugocsa vármegye szolgabirája volt. * Ennek három fia maradt: Bertalan, kinek csak Mátyás fiát ismerjük az 1469. és 1478. évekből, * I. László, kinek ága máig terjed, és Simon, ki 1447-ben Ugocsa megye követe volt, * és Kálos-nak neveztetvén, * a szirmai Kálos mostanáig élő családnak őse lett, mint utódait az V. táblán láthatni.
Szirmay C. Ugocsa p. 58.
Teleki, Hunyadiak kora XI. 419. Szirmay C. Ugocsa 96. 113. 121. 172.
Szirmay C. Ugocsa p. 61.
Szirmay C. Ugocsa 111. 114. 115.
I. László élt 1428-ban, * nemzé II. Miklóst, kinek három fia kőzűl II. Dénes 1504-ben Ugocsa vármegye alispánja volt. Elesett Mohácsnál. * Ennek fia György kávási kapitány volt 1545-ben. * I. Andrásnak Tassi Margittól csak unokáig ismerjük utódait.
Szirmay C. Ugocsa p. 51.
Szirmay C. Ugocsa p. 15.
Szirmay C. Ugocsa p. 16. Not. C. Zemplin hist. 134. Szirmay Antal már 1608-ban élteti, tehát az egyik évszám hibás.
II. György – úgy látszik – Szatmár megyébe szakadt, de a XVII. század elején. * Nejétől Tardi Vörös Zsófitól született fiai már azon megyében hivataloskodtak. Igy I. Ferencz 1604–1610-ben szolgabiró volt. Ennek fia II. Ferencz ugyan az 1656-ban, * de leányában Erzsébetben ága kifogyott.
Szirmay C. Ugocsa p. 20. Szirmay Antal itt a chronologia szerint hibásan 1662. évről szól, irván, hogy Györgynek javai elpusztítatván előbb katona, utóbb Szatmár megyébe telepedik. De az évszám nem állhat, mert már 1604-ben 1632-ben ezen II. György fiait Szatmár megyében találjuk, és igy ő alkalmasint a több György nevűeket összetéveszté.
Szirmay C. Szatmár várm. I. 131–135.
II. Györgynek másik fia III. György 1632–37-ben Szatmár várm. szolgabirája, öszödfalvi Göde Annától két fiát nemzette: IV. Györgyöt, és III. Istvánt. Amaz utódaival együtt Szatmárban maradva, a szatmári-ágat alapítá, III. István Zemplinbe visszatért; ága a zemplini-ágat képezi.
Lássuk előbb a Zemplini-ágat.
III. István 1659-ben a Zemplini fölkelő seregben hadnagy. Részt vett Rákóczy Györgygyel a gyalui ütközetben is, és Zemplinben attól javakat kapva, oda vissza telepedett. * Egyik fia Gábor, kinek neje Jászai Éva 1708-ban halt meg. Másik fia Domokos már a kuruczok ellensége volt, és ezek konczolták fel Kanyatánál 1703-ban. * Ennek Szilvásy Katától fiai Ferencz és VI. György, kik 1723-ban a szatmári ágon álló V. Györgynek fiával IV. Istvánnal együtt 1723. évi jun. 9-én III. Károly királytól régi nemesi czímerökről új czímeres levelet vettek ki. * Ferencz őrnagy volt 1741-ben. Testvére VI. György, ügyvéd és táblabiró, egy magyar törvénytudományt dolgozott ki, melyet fia Szirmay Antal állítása szerint Huszty István megbővítve kiadott. Nejétől Berthóty Katalintól fia Antal a tudós iró, született Eperjesen 1747. jan. 20-án. Iskoláit 1765-ben végzé, már 1762-ben laureatus poeta, és 1764-ben AA. LL-et Philos. mesteri czímmel tiszteltetett meg. 1773-ban jutott be Zemplin megyében aljegyzőnek, 1777-ben főjegyzőnek, 1785-ben kir. táblai ülnök lett. 1787-ben kir. udv. tanácsos és a tiszáninneni kerületi tábla elnöke. Az 1790. és 1796. évi országgyűléseken Zemplin megye követe. De sértegető élczei és elve (mindég az erősbekkel tartás) utóbb közönséges gyülölségbe sodorták és 1797. octob. 27-én az eperjesi táblától is el kellett válnia. Élete vége felé 1809-ben rádi jószágára királyi adományt szerzett. Meghalt 1812. sept. 19-én Szinyéren. Eltemettetett Véken. Számos munkái közt Zemplin, Ugocsa, és Szatmár megye leirásával (ez utóbbi magyar nyelven) jeles érdemeket szerzett a tudományosság terén. * Két neje volt, az első legenyei Pintér Anna, ki 1783-ban halt el, ettől fia József maradt, a második báró Ghillányi Farncziska volt, kitől maradt fia Antal. Amaz (t. i. József) született 1781-ben, Zemplin vármegye szolgabirája 1804-ben és követe volt. Nejétől Zámbory leánytól utóda Zemplinben él. Antal nőtlen, lak. Kassán.
Szirmay C. Ugocsa p. 50.
Szirmay C. Ugocsa p. 23. 24.
Collect. herald. nro. 337.
Lásd életrajza Kazinczytól F. Magyarorsz. Minerva 1825. évi foly. 349–354. lap. és Szirmay C. Ugocsa.
A másik – úgy nevezett szatmári ág – IV. Györgytől terjedt le. Ennek nejétől Ramocsa Erzsébettől fia V. György, ki 1691-ben Szatmár vármegye szolgabirája * és adórovója. Első nejétől fia maradt VI. István, (kiről alább) második nejétől Mikolay Judittól, ki utóbb Szodoray Boldizsárhoz ment férjhez, két szerencsétlen leánya maradt: Ilona és Klára, kit mostoha atyja Szodoray Boldizsár véletlenűl meg lőtt. Ilona volt azon sokat szenvedett hölgy, kinek visszontagságai egy irónknak regénye szövegeűl szolgáltak. 1717-ben, midőn 6 éves volt, a Szatmár megyébe beütött tatárok által a fertő-almási templomból, hová a megréműltek futottak, elraboltatott, és négy év mulva Mingyer faluban találtatott. A tatár kezéből egy űzérkedő moldován kapitány kezébe került, ki 200 arany váltságdíjt és egyéb drágaságot kivánt foglyáért. Meg is kapta, és 1725-ben kerűlt haza – mint útlevele mutatja – Szirmay Ilona. Ezen tatár-dulás emléket a Mikolay nemzetség egy tagja, György a mikolai templomba helyezett felirással is erősíté; és ezen tatár pusztitáskor a Szirmayak sok levele elveszvén és elégvén Fertő-Almáson, okot szolgáltatott, hogy Ilonának testvérbátyja említett IV. István atyafiaival Ferenczczel és Györgygyel nemzetségi czímerök megújjítását és megerősítését III. Károly királytól eszközölték. * Ezen IV. Istvánnak utódaiból, mint a táblán láthatni: idősb Lajos 1788–1806-ban Szatmári főszolgabiró volt; ennek élnek fiai Antal nőtlenűl Mikolában és Lajos, kinek családja van.
Szirmay Szatmár várm. I. k. 135.
Szirmay C. Ugocsa p. 23–24. és Szatmár várm. II. 63–64.
Hogy e családfák nem teljesek, elvolt mondva, rólok nem csak az utóbbi és mostani nemzedékek hiányzanak, de a régiebb időkből is. Igy
András és János Miklósnak fiai, kik emberölés miatt nagyobb hatalmaskodási bélyegen élet s vagyonvesztésben elmarasztaltattak, de 1405-ben Zsigmond királytól kegyelmet kaptak. *
Szirmay C. Ugocsa pag. 13.
Márton, ki 1331-ben Gyula határát jártatja. *
Szirmay C. Ugocsa pag. 31.
Jakab, a litteratus, (deák) ki 1447-ben Ugocsa szolgabirája volt. *
Szirmay C. Ugocsa pag. 58.
Szaniszló, és ennek 1461-ben élt fiai Balás és János. *
Horváth István, Verbőczy Ist. emléke II. 103.
Károly (litteratus) deák 1545-ben Ugocsa vármegye esküdtje. *
Szirmay C. Ugocsa 60.
András ugyan ott 1636-ban esküdt. *
Szirmay C. Ugocsa 60.
Sandrin (Sándor) 1605-ben Szatmár várm. szbirája. *
Szirmay, C. Ugocsa 60. Szatmár várm. II. 131.
A család czímerére, melyet már előbb is viselt, mág 1417-ben Zsigmond királytól kapott oklevelet, azonban ezt nem ismerjük. * Utóbb 1693-ban a szirma-bessenyői ág a bárói diplomában szintén újjítást nyert, 1707-ben pedig a grófi diplomában újra. Azonban ezeket sem ismerjük. *
Egy barátunk állítja, hogy látta a család valamely tagjánál.
Kaprinai Mss. A. tomo XLII. p. 459. és ugyan ott Mss. B. XVIII. p. 50. hol azonban a diploma egészen közölve nem lévén, a czímerleirása sem található.
Az egész Szirmay nemzetség czímere közösen és lényegileg abban megegyez, hogy az a vért udvarában egy fölfelé néző, lábait szétterjesztő vörös rák, ollóival zöld koszorút tartva. A vért szinei, kivált alúl, mint szóbeszéd után értesűlve vagyok, némelyeknél különbözők. Azon czímer – mely itt följebb metszvényben is közölve van, – a szirmai Szirmay-ak ugocsai ágát illeti, és ugyan az, melyet 1723-ban Szirmay György, Ferencz testvérek és unoka testvérök István kapott. Ez egy fen álló hadi vért, melynek kék udvarában széles zöld réten át fehér folyam hullámzik, abból mintegy a farkán vörös rák áll fölfelé, ollóival fehér virágokkal vegyített zöld koszorút tart. A paizs fölötti sisak koronáján ugyan azon ábra ismétlődik. Foszladék jobbról kékzöld, balról ezüstvörös. *
Szirmay C. Ugocsa pag. 23–24. Adami, Scuta gentil. tomo. XII. és Coll. herald. nro. 337.
Hátra van még az Ugocsa megyei szirmai Szirmay nemzetségből a XV. században kivált Kálos Szirmayakról szólnunk. Ezekről már e munka VI. kötet 57. lapján is van emlékezet; azonban hadd álljon itt az anya-nemzetség után mintegy összefüggésben azzal, és mintegy pótlásúl e század elejéig leterjedő nemzékrende *, mint következik:
Wagner Mss. tomo LXX. p. 182.
V. tábla.
Simon, ki a IV. táblán. de Zirma Kálos dictus 1447.; Foris Kálos de Zirma (1. Veronika 1478. 4. Apollónia 1493.); Tamás dictus Kálos; Bertalan.; János.; László.; László 1504.; 1-től Antal.; 2-tól Dora; idősb Pál Kálos de Zirma 1590. (Zoltán Bora); idősb István; Miklós; Kata (Syle István); Demeter.; György 1590.; Bertalan.; Pál közjegyző.; közép István (Csathó Ilona); ifj. István (Tassy Margit); ifj. Pál 1694.; Ilona (Bicskey László); István.; Ferencz Kálos 1688. (Gacsaly Anna); Bertalan.; Dora.; Ilona.; László Kálos de Zirma.; Zsigmond 1736. (Zoltán Anna); László (Kodra Anna); Ferencz.; Dénes Ugocsa főügyésze 1804.; Bertalan. 1804.
