Erdélynek egyik legrégibb törzsökös családja. Törzs-ősének Lób vitézt tartja, ki testvérével Tamással a görögök ellen harczolt, és ezért Doboka megyében kilencz helységet nyertek kir. adományban, megerősítetvén az 1230-ban IV. Béla király által is. Lóbnak négy fia maradt: Chama, Emich, András és Péter. Ezek közűl Emich két fiat nemzett I. Miklóst és I. Jánost.
I. Miklós csicsói várnagy volt, és már Vass-nak neveztetett. Azonban Csicsóvárát nem akarván a királynak visszabocsátani, a király kegyelméből kiesett, mig végre makacsságát helyre ütve, 1338-ban ismét kegyelmet nyert. Előbb vagy utóbb Robert Károly királytól Sz.-Gothárd, Czege és Szász-Szilvásra kir. adományt kapott. Fiai maradtak II. János és I. László, kik unoka-testvéreikkel (I. János gyermekeivel) együtt 1344-ben I. Lajos királytól per késleltető-parancsot nyertek. Ezek közűl I. Lászlónak fiai voltak: I. Zsigmond (vagy Simon) és Lökös, kinek fiai Tamás és Antal 1429-ben nagy-bátyjokkal Zsigmonddal együtt az erdélyi vajda előtt egyezségre lépnek, és bennök ez ág kihalt.
I. János, (Emichnek másik fia) ki Bankházáról is írta előnevét, nyolcz gyermeket nemzett, úgy mint a) II. Miklóst, ki Kolos vármegye főispánja és Kőhalom várnagya volt, b) II. Lászlót, ki Hollókői várnagynak iratik, c) III. Jánost, ki Achyl-nak (Aczél?) is neveztetett, d) Lőrinczet, e) Pétert, ki Rufusnak (vörös) is neveztetett, és 1344-ben vajdai majd királyi lovászmester volt, f) II. Tamást a csicsói várnagyot, g) I. Mihályt, ki kis korában halt el, és végre h) Dezsőt, ki a családi táblázat szerint Szepesvári algróf és várnagy, más adat szerint küküllői kapitány volt, és mint ilyen esett el 1371-ben. A nyolcz fiú közűl csak
II. Mihály lett családapa. Három fia maradt: Mihály, ki gyermekeiben kihalt, István, kit papnak (győri prépostnak is) vélnek, fiában kihalt, és Pál, ki Sz.-Egyedről iratott, testvéreivel Istvánnal 1363-ban pallósjog szerzőjének iratik. Ezen Pál nejétől Iklódy Anasztáziától nemzé Domokost, ki szintén Sz.-Egyedről vette predikátumát, és első nejétől Hosszúaszóy Katától fiai voltak IV. László, V. János és IV. Mihály magtalan. IV. László lehetett azon gyalui Vass László, ki az 1505. évi rákosi országgyűlésen Külső-Szolnok vármegye követe volt. Domokosnak második nejétől Gyeröffy Borbálától fia volt I. Balázs, ki 1524-ben Doboka vármegye követe volt a m.-vásárhelyi országgyűlésre. Nejétől Jankaffy Katalintól három gyermeke maradt: II. Balázs, ki Márton Zsófiatól nem hagyott maradékot; V. János, és tán Kata Kendy Antalné.
V. Jánosnak hitestársától Kún Évától maradt fia II. György, ki Huszti kézirata szerint fiusítatott volna, miután szerinte V. Jánosnak csak leány gyermeke maradt. E György 1573-ban Kolos vármegye főispánja, 1575-ben kapja Báthori Istvántól a bongárdi birtokot. 1593-ban Dobokában Balásházát. 1592-ben Szamosvári kapitány is, és fejedelmi titkos tanácsos. 1594-ben nótán veszti birtokait; és úgy látszik ez évben a fejvesztés elűl méreg által menekült. Nejétől Erdélyi Katalintól két fia maradt I. Ferencz, és VI. János 1630. körűl kir. táblai ülnök, kit Kővári jezsuitának jelől, nem tudom, mily forrás után.
I. Ferencz Czegéről írta előnevét. 1600. nov. 22-én Gy.-Fejérvárott az országtól assecuratoriát nyert. Báthori Zsigmond híve, tanácsosa és asztalnokja, főleg Mihály vajda ellen nagy szolgálatokat tett. Utóbb Bocskai István részén szerepelt. Nejétől Bogáthy Druzsiannától fia III. György, leánya Judit Ebeni Lászlóné.
III. Györgynek nejétől Kendeffy Judittól egy leánya és három fia maradt: a) V. László, kir. táblai ülnök, kolosvári kapitány, kinek nejétől Teleki Annától fia György († 1701.) ennek Bodoni Zsuzsatól a Nemes Máriatól VI. László, kinek Kemény Katától fia József magbaszakadt.
III. Györgynek másik fia b) I. József, magtalan, és c) VII. János, birtokos Dobokában Sólyomkőn tán neje jogán, volt kir. táblai ülnök, és Belső-Szolnok vármegye főispánja 1680-ban. Nejétől Ebeni Évától született gyermekei által ő lett a családnak máig terjesztője. Első fia VIII. János magtalan, a második IV. György kolosvári kapitány, Apaffy tanácsosa, 1697-ben országos adó főtárnok; a harmadik fiú
I. Dániel már 1698-ban követ, ugyan az 1701-ben is Küküllő megye részéről, 1721-ben lett kir. táblai ülnök. Volt erdélyi ref. egyházak főgondnoka is. 1711-ben aláírta a Szatmári békét. 1744-ben grófságot nyert. Kétszer nősűlt, első neje Mikó Ilona, a második Vay Kata († 1770. april. 30.) volt. Az elsőtől gyermekei voltak:
1. IV. Miklós kir. tanácsos és biztos, meghalt 1769. octob. 24-én. Első nejétől gr. Teleki Évától leánya Kata szül. 1720. báró Kemény Simonné volt. Második nejétől b. Bánffy Krisztinától (férjhez 1758.) többi közt gyermekei: Eszter gr. Mikó Károlyné, és Farkas 1771-ben kir. testőr.
2. V. György, ki 1777-ben kora 73. évében halt meg. Nejétől Szentpétery Erzsétől a táblán látható három leánya és egy fia I. Sámuel maradt, ki 1791-ben országgyűl. kir. hívatalos volt. Meghalt 1812-ben, eltemettetett. N.-Almáson. Nejétől gr. Bethlen Rózától gyermeke nem maradt.
3. IX. János. – 4. II. Ferencz, és 5. II. Dániel kis korukban haltak el.
I. Dánielnek második nejétől Vay Katától a táblán látható öt leánya mellett egy fia született:
I. Ádám, ki 1774-ben Kraszna, 1776-ban Belső-Szolnok vármegye főispánja volt. Meghalt Császáriban 1776-ban, eltemettetett Czegében jun. 27-én. Nejétől iklódi Toldalagi Katától két fia maradt: V. Miklós és III. Dániel, kik által a család a máig élő két ágra szakadt.