GELLÉRT OSZKÁR: A TULSÓ SZOBÁBAN
GELLÉRT OSZKÁR: A TULSÓ SZOBÁBAN
Aludj fiam. Kis ágyad mellől
Most föl kell állnom.
Most jön az én másik, az én nyomorult álmom.
A te pihegésed fölváltja egy másik
S milyen más zene!
Dicsőség álma vár s réztányér-csöngés közt
Jön már felém,
Jön már: a hiúság istene.
Most föl kell állnom.
Most jön az én másik, az én nyomorult álmom.
A te pihegésed fölváltja egy másik
S milyen más zene!
Dicsőség álma vár s réztányér-csöngés közt
Jön már felém,
Jön már: a hiúság istene.
Aludj fiam. Egyedül hagylak
Most az anyáddal.
Most kelek birokra egy bűnös, régi vágygyal.
Van már puha fészkem, s hírkolduló lantom
Mégis fölveszem?!
Dicsőség álma vár a tulsó szobában:
Ajtót nyitok.
És aztán behúzom csöndesen.
Most az anyáddal.
Most kelek birokra egy bűnös, régi vágygyal.
Van már puha fészkem, s hírkolduló lantom
Mégis fölveszem?!
Dicsőség álma vár a tulsó szobában:
Ajtót nyitok.
És aztán behúzom csöndesen.
Aludj fiam. A boldogságom –
Gügyögsz? hiába! –
Most bele kell kiáltnom a siket világba.
Piacra mindennel, legszentebb titkommal,
Vívni rongy csatát.
Dicsőség álma vár: ébren kell maradnom.
Aludj fiam!
Most csal meg először az apád.
Gügyögsz? hiába! –
Most bele kell kiáltnom a siket világba.
Piacra mindennel, legszentebb titkommal,
Vívni rongy csatát.
Dicsőség álma vár: ébren kell maradnom.
Aludj fiam!
Most csal meg először az apád.
