GELLÉRT OSZKÁR: A HARMADIK EMELETRŐL
GELLÉRT OSZKÁR: A HARMADIK EMELETRŐL
Fönn, a harmadik emeleten…
A mélybe-nézést éjidőn szeretem.
Csak most látom, mily magasan lakom,
Ahogy így kinézek az ablakon.
Ha én most innen… Régi gondolat.
De soha, soha még nem éreztem
Magamat ennyire a föld alatt.
A mélybe-nézést éjidőn szeretem.
Csak most látom, mily magasan lakom,
Ahogy így kinézek az ablakon.
Ha én most innen… Régi gondolat.
De soha, soha még nem éreztem
Magamat ennyire a föld alatt.
Fönn, a harmadik emeleten…
Elbibelődök egy végrendeleten.
Pecsét…Aztán kinyujtom a karom
S az ablakból leverem szivarom
És várom: jön-e a csönd, az örök.
Most érhetett a hamu a földre
S egy ásónyi homok most rámdübörög.
Elbibelődök egy végrendeleten.
Pecsét…Aztán kinyujtom a karom
S az ablakból leverem szivarom
És várom: jön-e a csönd, az örök.
Most érhetett a hamu a földre
S egy ásónyi homok most rámdübörög.
