GELLÉRT OSZKÁR: A TOLVAJ
GELLÉRT OSZKÁR: A TOLVAJ
Ha rámköszönt majd a végső alkonyat,
Fogjátok le a szám s szemem kezetekkel,
Nem akarom, hogy földi részem
Még tán kifecsegje, mi addig egészen
Enyém vala: pár bús titkomat.
Fogjátok le a szám s szemem kezetekkel,
Nem akarom, hogy földi részem
Még tán kifecsegje, mi addig egészen
Enyém vala: pár bús titkomat.
Enmagam szobra, – szent, rejtélyes szobor
Legyek majd azokban a pillanatokban.
nem akarom, hogy bárki tudja:
Szemem sugarának vajh merre visz útja?
Hitem ha volt, most hova sodor?
Legyek majd azokban a pillanatokban.
nem akarom, hogy bárki tudja:
Szemem sugarának vajh merre visz útja?
Hitem ha volt, most hova sodor?
Mint tolvaj, aki loptam az életem,
Úgy megyek el majd mindig csak kettőt lépve.
Egy-kettő… így. Aztán a porba
Halk-óvatosan lehajolva, guggolva.
Lábam nyomát elegyengetem.
Úgy megyek el majd mindig csak kettőt lépve.
Egy-kettő… így. Aztán a porba
Halk-óvatosan lehajolva, guggolva.
Lábam nyomát elegyengetem.
