ADY ENDRE: VEZEKLÉS A SZOMORÚSÁGÉRT
ADY ENDRE: VEZEKLÉS A SZOMORÚSÁGÉRT
(„Az én veséimet te bírod és te fedeztél be engem az én anyám méhében… Dicsérlek téged, hogy csodálatosképpen csodálatossá tettél engem… Az én testemet, mikor még forma nélkül volna, látták a te szemeid és a te könyvedbe mindezek beírattattak…” Zsoltár könyve 139)
Tudom, hogy magasságba küldtek
S pályám grádicsát mégis sírva hágom.
Rút bűn az én szomorúságom.
S pályám grádicsát mégis sírva hágom.
Rút bűn az én szomorúságom.
Vig zengedezésre hivattam
S gonosz jajjal illettem nagy személyed,
Jehovák Jehovája, Élet.
S gonosz jajjal illettem nagy személyed,
Jehovák Jehovája, Élet.
Feledtem, hogy szent az én testem,
mert örök Rend fehér folyói mossák:
Csodálatos csodálatosság.
mert örök Rend fehér folyói mossák:
Csodálatos csodálatosság.
Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.
És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.
Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.
Csak örülni szabad, örülni,
Ellankadni soha: mindent lebírni,
Sirni nem szabad, sohse sírni.
Ellankadni soha: mindent lebírni,
Sirni nem szabad, sohse sírni.
Jehovák Jehovája, Élet,
Minden jajom vadhahotázva szánom,
Bocsásd meg a szomoruságom.
Minden jajom vadhahotázva szánom,
Bocsásd meg a szomoruságom.
