ADY ENDRE: IRIGYE AZ ÖREGEDŐKNEK
ADY ENDRE: IRIGYE AZ ÖREGEDŐKNEK
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjúság maláriája.
Az ifjúság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifjú bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifju torzó.
Öregségben is ifju torzó.
Simitó lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.
Irigye az öregedőknek.
