JUHÁSZ GYULA: SZENTSÉGTÖRÉS
Fehér ingében sápadtan virrasztva,
Remegve, hogy nem méltó ily malasztra,
ismét rebegve boldog menedékül:
S mint az oltári ostya égi izét,
Sóváran vártam első csókja mézét
Annak, ki vár rám messze, messze, messze:
Szivem adentje, hófehér roráte
Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!
Jöttek sokan… de ő soha, soha!
Ó első áldozás bűnös bora!