NAGY ZOLTÁN: A SIRÓ KÚTNÁL
NAGY ZOLTÁN: A SIRÓ KÚTNÁL
Vízsugarát, mely ködlött távol,
Mint egy jajt dobta ki magából,
És sírt, s gyötörték esti lázak,
Nagy körben bámulták a házak.
Omlott könnyének gyöngyös fodra
Lent búsuló négy kőasszonyra.
Csend volt és kéken alkonyult már,
Hogy megálltam a síró kútnál.
Mint egy jajt dobta ki magából,
És sírt, s gyötörték esti lázak,
Nagy körben bámulták a házak.
Omlott könnyének gyöngyös fodra
Lent búsuló négy kőasszonyra.
Csend volt és kéken alkonyult már,
Hogy megálltam a síró kútnál.
S lelkemre ömlött gyöngyös ének,
Búsan daloltak régi évek,
Jöttek a régi kínok, lázak,
Mik itt a kút körül tanyáztak.
Mint nagy hollók, fel-felrepültek,
Téres lelkemre települtek,
Ahol megindult, csurgott újra
Az emlékeknek síró kútja.
Búsan daloltak régi évek,
Jöttek a régi kínok, lázak,
Mik itt a kút körül tanyáztak.
Mint nagy hollók, fel-felrepültek,
Téres lelkemre települtek,
Ahol megindult, csurgott újra
Az emlékeknek síró kútja.
Ó síró kút! Ó síró évek!
Hát ismét árnyékodba érek!
Hát ismét sirunk itt e téren,
Azért és úgy, mint akkor régen!
Ez a sorsod és ez a sorsom.
Jövő könnyek nagy terhét hordom.
Sírj, sírj, amíg vizedből futja,
Én két szemem két síró kútja!
Hát ismét árnyékodba érek!
Hát ismét sirunk itt e téren,
Azért és úgy, mint akkor régen!
Ez a sorsod és ez a sorsom.
Jövő könnyek nagy terhét hordom.
Sírj, sírj, amíg vizedből futja,
Én két szemem két síró kútja!
Mint könnyek a kőlányok testét,
Lelkemet mossák könnyes esték,
Hullnak rá sűrűn, évről, évre,
S csiszolják könnyes-feketére,
S a nagysírású éjszakákon
Mindig ezt a kőkútat látom,
Míg önti könnyét, a setétet,
A halkan síró kút, az élet.
Lelkemet mossák könnyes esték,
Hullnak rá sűrűn, évről, évre,
S csiszolják könnyes-feketére,
S a nagysírású éjszakákon
Mindig ezt a kőkútat látom,
Míg önti könnyét, a setétet,
A halkan síró kút, az élet.
S egyszer, egy eljövendő éjen,
Itt járok majd, aggon fehéren.
Reszkető szívvel, fejjel, lábbal,
Ballagok majd a téren által.
Ó be jó lesz sejteni, merni,
Hirtelen, némán ráismerni,
Megállni gyáván, feleútnál,
Sírni, sírni a síró kútnál.
Itt járok majd, aggon fehéren.
Reszkető szívvel, fejjel, lábbal,
Ballagok majd a téren által.
Ó be jó lesz sejteni, merni,
Hirtelen, némán ráismerni,
Megállni gyáván, feleútnál,
Sírni, sírni a síró kútnál.
