PÁSZTOR ÁRPÁD: SZEPTEMBER A DUNAKORZÓN
PÁSZTOR ÁRPÁD: SZEPTEMBER A DUNAKORZÓN
Ha most jöhetnék még fiatalon,
Riadó bátran lázongna dalom,
Mint tengerrengés, mely rombol, szakít,
Törném új képre a múlt partjait.
Riadó bátran lázongna dalom,
Mint tengerrengés, mely rombol, szakít,
Törném új képre a múlt partjait.
Pogány erővel vágnám át magam,
Hol legmerészebb a véres roham,
És ösmeretlen ormok tetején
Uj szinü zászlóm kifesziteném.
Hol legmerészebb a véres roham,
És ösmeretlen ormok tetején
Uj szinü zászlóm kifesziteném.
A kelő nap elsőnek tüzne rám.
Ujjonganék a lég gépmadarán.
Multat verő és jövendőt nyerő
Seregbe üzne a vidám erő.
Ujjonganék a lég gépmadarán.
Multat verő és jövendőt nyerő
Seregbe üzne a vidám erő.
…De most már késő, a’ harc kivül áll,
És csatasorban engem nem talál;
Oda van már az ifjú perc, oda!…
Mely a küzdőkhöz hajszolt valaha.
És csatasorban engem nem talál;
Oda van már az ifjú perc, oda!…
Mely a küzdőkhöz hajszolt valaha.
Én a nagy pólust nem érhetem el,
Az az új szárny már engem nem emel,
És a forró nyár szent, termő helyén
Beleng a sápadt szeptemberi fény.
Az az új szárny már engem nem emel,
És a forró nyár szent, termő helyén
Beleng a sápadt szeptemberi fény.
És arcomat zárt szemmel, csendesen.
Az enyhe tüzü napra emelem,
S egy megnyugtató, bágyadt, rózsafény
Verődik át hunyt szemem tükörén.
Az enyhe tüzü napra emelem,
S egy megnyugtató, bágyadt, rózsafény
Verődik át hunyt szemem tükörén.
Minden oly csöndes, oly nyugodt, szelid
A távol zaj úgy elenyészik itt,
S a hervadó akácok levele
Halk zörejjel hull az aszfaltra le.
A távol zaj úgy elenyészik itt,
S a hervadó akácok levele
Halk zörejjel hull az aszfaltra le.
